Mert Soma a király, és ha ez történetesen igaz, akkor a legeslegvége úgy is királydráma lesz. Kard ki kard. Néhány napja amúgy is tőrbe csalta a Vasast a Gerendás-csapat, boldog vasútállomássá varázsolva a Komjádi-uszodát. De ez itt és most egy másik történet, nem is egyszerű kupadöntő, sokkal inkább a Vasas jövőjét befolyásoló nagyszabású esemény.
A tét óriási, ha az angyalföldiek újra, immár végleg elhódítják a KEK-trófeát, akkor nagy valószínűséggel együtt marad a csapat, mi több, jöhet épp Nápolyból Steinmetz Barnabás, na meg esetleg az orosz válogatott Zinnurov. Apró álmok. Ha viszont nem sikerül, akkor…Szétszedhetik, szétcincálhatják a piros-kék gárdát. Már nem titok, hogy keresik a Honvédtól, Újpestről, innen-onnan a Vasas legjobbjait. De mert Soma a király, és sokat tehet ez ellen, ha éppen úgy akarja, győztes csatákra vezérelheti fiait, a sok-sok csábítás ellenére. Nem könnyű menet ez. Több ezer ember szorít a Vasasért, és Soma, a király alaposan feltüzelte csapatát, apró szépséghiba, hogy a döntő ütközet előtt a sereg egy részét ágynak döntötte az influenza. Magas láz, orrdugulás, halk nyöszörgés az asszonynak: "anyukám, Kalmopirint, vagy rögvest meghalok…” Ám a KEK-döntőre még az elfekvőből is illik talpra pattanni, naná, hogy itt a három muskétás, és Soma, a király viszszafogottan bizakodó, akárcsak a publikum nagy része. Nápolyt látni és…Zeng-zúg az aréna, a Benedek Tibi-féle Újpest meccsein lehetett ilyen hangulat a Komjádi-uszodában, peregnek a dobok, piros-kék zászlókat lenget a széthúzott tetőn beszökő, enyhe kora tavaszi szél. De úszik a Nápoly, tempózik az olasz csapat, máris kettő oda, és az embernek eszébe jut, hogy Kásás Tamás imponáló gyűjteményéből még hiányzik a KEK-trófea, és tessék, a végén még a Vasas elől orozza el. De aki peszszimista, az alighanem összekeveri a Vasas futball- és vízilabda-csapatát, utóbbit még nem selejtezték le, nem próbálták megszüntetni, éppen ezért képes a víz legeslegmélyéről előbukkanni. Majd szétrobban az uszoda, pláne amikor négygólos magyar vezetésnél megjönnek az olaszok. A Posillipo hívei mintha elegáns diszkóból érkeznének, fiatalok, jókedvűek, tiszta rock and roll, ahogy bejönnek, majd rögvest az öklüket rázzák, előbb örömükben, hogy bejutottak, később a magyar rendőrökre és rendezőkre, akik egészen a sarokba taszigálják őket. De Soma, a király pontosan tudja, hogy rövid a kispad, még betegek a fiúk, és messze a vége. Az arcán látszik a feszültség, gesztusai, mozdulatai erőteljesek, ám ott cipeli a lelkében az elmúlt egy esztendő viharait. Most hiányzik igazán az eltiltások miatt elveszített fél év. De nincs idő sopánkodni, hiszen jön előre a Nápoly, a bírók sorban adják a vendégeknek az emberelőnyöket, bár ezt a szituációt itthon már megszokhatta a Vasas. Félelmetes a tempó, már talpon mindenki a lelátón, amikor a Posillipo utoléri az angyalföldieket, akik kapkodnak, és szokásukhoz képest elrontják a végjátékot. Soma lesz a legnagyobb király, ha ezen Nápolyban változtatni tud.
Legfrissebb hírek
