Csodák márpedig nincsenek

Csodálkozhatunk-e azon, hogy rúgásokat, ütéseket láthattunk, hogy felbőszült játékosok – akik amúgy a hétköznapokban jó barátoknak vallják magukat – egymást sértegetik a vízben, hogy a játékvezetők nem bírják az idegfeszültséget, elveszítik az amúgy is keszekusza fonalat?Csodálkozhatunk-e azon, hogy az első négy elődöntő közül hármon is kaotikus állapotok uralkodtak, szabálytalan kiállítás, óvás, vízbe és a bíróhoz hajított flakon, megadott, majd visszavont gól, verekedés, nyomdafestéket nem tűrő szavak jellemezték a találkozókat?Csodálkozhatunk-e azon, hogy elveszítette a játék a presztízsét, hogy az átlag sportbarát kínos mosollyal vigyorog a pólóért rajongó, az események tükrében lehajtott fejjel közlekedő társaira? Nem, lássuk be, nincs min csodálkozni. Nincs, mert ahogy mondani szokták: a fejétől bűzlik a hal… A sportág vezetése tétlenül szemléli az eseményeket, a várva várt példastatuáló döntéseket évek óta nincs mersze meghúzni, a kisujját sem mozdítja annak érdekében, hogy visszafogná a meredek lejtőre sodródó sportágat, megfékezze az elszabadult indulatokat.Mégis, akkor mit csinál? A sydneyi sikerből próbál megélni (hol volt már az, kedves elnök úr!), miközben azt nem veszi észre, hogy tehetetlenségének többek között pont a válogatott issza meg a levét. Elég csak egy évet visszamenni az időben, mikor is kapitányunk helyett kis túlzással a fegyelmi bizottság volt kénytelen keretet hirdetni… – félő, ha a tendencia folytatódik, ezúttal az olimpiára kvalifikáló versenyek előtt sem lesz másként. Athénról pedig jobb, ha most nem is beszélünk…Hogy tele a kassza? Lehet, de a pénz nem minden. (Ráadásul az sem mindegy, kinek a pénztárcája lesz gazdagabb tőle.) Sőt mi több, rossz felhasználása révén fékezhetetlen indulatokat gerjeszt. Az igaz ugyan, hogy a csapatok, a vezetők, a játékosok is visszafoghatnák magukat, ők maguk is tehetnek arról, hogy idáig jutottunk – a legnagyobb felelősök azonban a szövetségben keresendők. Eljött a váltás, a tisztújítás ideje, mert egy határozottabb, elfogultsággal nem vádolható kormányzóbrigád még megmentheti a sportágat a teljes összeomlástól. Persze tudom, az már a csoda kategóriájába tartozna, ha maguktól megüresednének a jól bebetonozott székek…