Varga II Zsolt: Dinamo Moszkva

"Angyalföldön nem volt maradása, "nem értettem egyet a bajnoki döntő után kiszabott büntetés mértékével, s bár leültünk tárgyalni, nem jutottunk közös nevezőre. Ami fáj, mert rengeteget kaptam három év alatt a Vasastól." Keresték Olaszországból (Lazio, Chiavari), a görögöktől (Olympiakosz), ő mégis az oroszok képviselőjének, az egykoron Szegeden kapuskodó Dmitrij Scsegyerkinnek mondott igent. A "velük" eltöltött közös negyven év után újra kell tanulni az oroszok iránti bizalmat, ám Varga amondó, "úgy éreztem, amit mondanak, az úgy van. Ott még létezik a katonás fegyelem, én pedig megbízom bennük, ráadásul a kéréseimet is teljesítették." A rubel árfolyamát nem nézegette, "dollárban kapom majd a fizetésemet, s az eddigiekhez képest egyáltalán nem járok rosszul."

A választásban az eredménycentrikusság is közrejátszott, "szeretnék végre nyerni, orosz bajnokságot vagy LEN-kupát, a többi csapatban ilyen szintű eredményekre nem lett volna esélyem, egyedül az Olympiakoszban, de a görögök túl későn jelentkeztek. Egyébként is ki akarom magam próbálni egy kemény bajnokságban, márpedig az oroszoknál nem kis próbatétel vár rám."
Az általános iskolában négy év erejéig még beleesett az orosztanulásba, azaz van némi alap, "legutóbb már el tudtam számolni tízig is. Egyébként csapattársam lesz két amerikai, Ryan Bailey és Adam Wright is, azaz egyszerre két nyelvet tanulhatok." Az esetleges veszélyek (csecsen terrortámadás, leszakadó tető az élményfürdőben) nem izgatják, "utánakérdeztem sok mindennek, Moszkva már nem az a város, ami a mi képzeletünkben él." A Dinamo megadja neki a kért autót, bár azt javasolták neki, inkább metróval járjon, kocsival (ott is) képtelenség normálisan közlekedni. "Ez egy kaland lesz, amelyik legalább kilenc hónapig tart. Múltkor láttam egy filmet a shaolin szerzetesekről, a gyerekeket harcművészetekre oktató tanár azt mondta: akinek a szívében félelem van, az nem érhet el semmit. Hát én úgy megyek ki, hogy nem félek."