Stieber nagy formában

Édesapja 1956-ban Szentesről vándorolt ki a tengerentúlra. Amikor megjegyeztem, hogy az alföldi városban remek vízilabdaélet pezseg, büszkén kihúzta magát, és megjegyezte: a vér nem válik vízzé! Ô is póló-játékvezető az Egyesült Államokban. Este aztán – ígéretéhez híven – eljött csapatunk mérkőzésére, amelyen nagy hangerővel és némi akcentussal kiabálta: "Hojrá, magyarok! Hojrá, magyarok!"
Szükség is volt a biztatásra, hiszen az ellenfél az olimpiai bajnoki címet védő Ausztrália volt, amelynek szövetségi kapitánya, Görgényi István, az Újpest egykori trénere, nagy stratéga. Azt már a találkozó elején látni lehetett, hogy ezen az összecsapáson nem sok gól esik majd, éppen ezért minden egyes találatnak nagy jelentősége van. Együttesünk védekezésben a meccs elejétől a végéig jelesre vizsgázott, amit az is mutat, milyen nagy számban védekezték ki az emberhátrányokat a lányok. Egy ízben az ausztrálok még kettős(!) emberelőnyben sem találtak a hálónkba. Ehhez hozzájárult az is, hogy kapusunk, Sós Ildikó még a szokásosnál is nagyszerűbben védett!! A mezőnyben Stieber Mercedes megint klasszisteljesítményt nyújtott, és sokat dolgozott Valkay Ágnes is.

Legfeljebb annyit lehet a játékosok szemére vetni, hogy két büntetőt is elhibáztak, és a nagy tét miatt a lövéseknél megremegett a kezük: hatszor a kapufát találták telibe.
A lényeg azonban, hogy hősies végjátékban sikerült kivívni a győzelmet, ezzel a csoportban a második helyet, amely a legjobb négy közé kerülést jelenti. A döntőbe jutásért válogatottunk – magyar idő szerint – vasárnap hajnalban Oroszországgal mérkőzött meg.