Továbbra is keseregnek az ezüstérmesek

Azt hangoztatják, meg kellett volna nyerniük a finálét. "Hatalmas lehetőséget szalasztottunk el - sopánkodik továbbra is Danilo Ikodinovics. - Minél tovább ellemezzük a mérkőzést, egyre nehezebb megmagyarázni mindannyiunknak, hogy miért is kaptunk ki. Én sem tudok rá választ adni. Be kell vallani, a magyarok jobbak voltak a kulcsfontosságú pillanatokban, ezért lettek olimpiai bajnokok. Természetesen nagy szégyen, hogy a lelátóról elhangzó sípszó után a bírók nem állították vissza az órát nyolc másodpercre - de ez van. Hallottam, Denisz Sefik jobban örült volna, ha a bronzért játszunk és nyerünk, én viszont nem így gondolom. Négy évvel ezelőtt Sydneyben döntőbe sem kerültünk, ami nagyon fájt, éppen ezért örülök, hogy most bejutottunk az olimpiai fináléba. Tudják, a mi országunkban nem létezik sportminisztérium, hanem csak valamilyen sportigazgatóság, ami komolytalan. Senki sem fektet be semmit a sportba, még egyforma öltönyünk sincs - pedig egy országot képviselünk" - mondta Ikodinovics, aki csatlakozott Csirics és Szavics véleményéhez, amely szerint ez volt egy nagy generáció utolsó lehetősége, hogy olimpiai aranyéremmel búcsúzzon.
"Négy év múlva Pekingben már a fiataloké lesz a szó, ez a csapat biztosan nem fog már ebben az összeállításban játszani. Többen biztosan abbahagyják, ami engem illet, nem tudom, ott leszek-e Pekingben. Szerintem, ahogy a politikusokat hallgatom, Szerbia és Montenegró különválik, így elképzelhető, hogy 2008-ban Szerbia és Montenegró egymás ellen küzd majd a döntőben. Én szerb vagyok, Szerbia a hazám, annak színeiben fogok szerepelni. Aki Montenegró csapatában akar játszani, az menjen. Mindannyian nagy barátok vagyunk, de a vízben nem leszünk azok. Olyan lenne a szerb-montenegrói rangadó, mint most, a horvátok elleni meccs" - nyilatkozta Ikodinovics.