A görögöknek elegük lett

Persze minden meccs más. Itt például 18 gól esett az első félidőben. Mi tagadás, a kapusok nem remekeltek... Szegény Jászberényit már az ötödik percben le kellett cserélni, a negyedik görög akciógól után. Még jó, hogy a csatárok tartották a lépést. Steinmetz Ádám centerből, Madaras átlövésből, Kiss Csaba előnyből volt eredményes. Amit pedig Varga Dániel művelt... Lőtt két akkora gólt, hogy majd feldőlt a kapu, a másodiknál még a zsűriben is bravóztak.

A következő negyed is elég fordulatosra sikerült, Biros és Madaras góljával vezettünk, ám aztán a görögöknél volt az előny, még jó, hogy megint jött Varga Dani... Aztán jött később is. Akkor éppen nem kellett volna. Bár elég nagy konfúzió támadt, elvégre egy kiállítást egy négyessel fejeltek meg a játékvezetők, mondván, Gór-Nagy játékba avatkozott. A védőnek ez volt a harmadik hibája, azaz ő már nem térhetett vissza. Beugrott mellé Varga, s miután Gergely szögletre tolta Hadzitheodoru büntetőjét, Dani betempózott.

Erre megint ki kellett mennie, hiszen a kiállítás még érvényben maradt. Hadzitheodoru meg javított, pedig már csak 11 másodperc volt hátra. A görögök amúgy "el voltak látva" a hajrában, hiszen egy kettős emberelőnyüknél Madaras állítólagos kétkezes blokkja miatt ítélt négyest a török játékvezető...

Mindegy, 9-9-ről indultunk neki a folytatásnak. A görögök nekünk estek, aztán elkezdték kilődözni a labdát a medencéből. Nálunk ugyanakkor Hosnyánszkyt nem nyomasztotta semmi, a balkezesek helyéről briliánsan helyezett a hosszú sarokba - egyenlő létszámnál. Amikor fórban voltunk, akkor sem volt gond: Kiss Csaba simította be a negyedben egyetlenként "csöppent" előnyt. A hellének fokozatosan szétestek, védekezésünk ugyanis összeállt, Gergely zárórát csinált, így bekkeltünk ki egymás után négy hátrányt. A negyed utolsó két percét sikerült a vetélytárs kapuja előtt tölteni annak ellenére, hogy Hárait minősíthetetlen módon gyepálták centerben. Más kérdés, hogy 11 másodperccel a duda előtt a hősiesen kiharcolt harmadik szögletet - miután Biros pihegett egy sort - elvette Tulga időhúzás címén, Peti méltatlankodva elöl maradt, így pedig kisvártatva ziccerbe került: Mazisz ugyanis a lelátóra reptette a labdát, Gergely pedig a ráugró görögök közül is el tudta indítani Birost, aki a dudára bevágta a ziccert (12-9).

Ahogy a vicc poénja szól, a görögöknek most lett elegük az egészből. Az utolsó negyed elején mindenesetre gondoskodtunk arról, hogy padlóra kerüljenek, előbb Szívós, majd Kiss Csaba varrt be egy emberelőnyt. 14-9 után pedig már csak tessék-lássék módon folydogált a játék. A bírók kissé óvták a vb-bronzérmest, ezért nem hízott nagyobbra a különbség, bár a végén Szívós még "bebikázott" egy előnyt, csak hogy az indexünk továbbra is imponáló legyen: a csütörtöki 8/8 után most 10/9. Ami ha mást nem, egyvalamit mutat: néha elég az alapszisztéma, a többit megoldják a klasszisok. Mert ne tévedjünk: az újak is azok.

Nem is akármilyenek.

Két meccs, 31 gól, erre számított?
Kemény Dénes:
Azt reméltem, hogy sok jó egyéni teljesítményt látok majd. Így is történt - amire persze mondhatom: ezért jöttünk. De nincs vége, legközelebb, remélem, még többen remekelnek majd.

---- Rövidített himnuszváltozatok szólnak a meccsek előtt, már persze a szerbeké kivételével. A miénk ott indul, hogy "...megbűnhődte már e nép...", igaz, az "indulósított" változatban az utolsó két sort mindjárt kétszer is hallhatjuk. Talán a legvégén eljátsszák az egészet...

Azért érződik, hogy ez levezetés. A bírók nem veszik annyira véresen komolyan a fárasztó szezon végén, nem sokkal a montreali világbajnokság után kissé ingerlékenyebb pólósok kitöréseit. Tulga a nyitó napon majdnem megpuszilgatta Sapicsot, miközben leguggolva, a reklamáló szerb fejét simogatva elmagyarázta előző ítéletének logikáját.

Baj van a "szemaforral". Ez errefelé az eredményjelzőt jelenti. Csütörtökön döglődött, ezért péntekre hoztak egy modernebbet. (Épp egy napot késtek vele...) Igaz, csak a meccsünk előtt 25 perccel kezdték összeszerelni, mert minek sietni, ugyebár. A vezérlő műszereket amúgy komótosan pakolták ki - egy porszívósdobozból. ---- "Ha nem Belgrádban lenne a döntő, nem játszanánk, megint a juniorok mentek volna" - mondta Alekszandar Sapics Kásás Zoltánnak, miután beszélgettek néhány percet. "Semmi extrára ne számítsanak, sem fizikailag, sem pszichésen nem vagyunk megfelelő állapotban" - nyilatkozta a helyi hírharsonáknak a montreali döntő hőse, Danilo Ikodinovics. Való igaz, a világbajnokok inkább ünnepeltek, mintsem edzettek - ami érthető. A szívük, a büszkeségük, valamint a győzelmi kényszer okozta feszültség tovatűnése és az ebből eredő felszabadultság viszi őket előre. A horvátok ellen szenvedtek, de három jó perc elég volt a még nem összeérett vetélytárs padlóra kényszerítéséhez. Az oroszok ellen 9-3-ig brillíroztak, a harmadik és negyedik negyedben viszont már-már izgulniuk kellett, hiszen Kabanov fiataljai csaknem visszakapaszkodtak egy gólig. Látszik rajtuk, szívesebben nyaralnának a döglesztő és sikerrel koronázott idény után - amiből nem következik, hogy a mi frissebb és harci kedvtől duzzadó fiataljaink gond nélkül legyőzhetik a leszálló ágban lévő riválist. Mert azért ezek a játékosok még mindig professzorok, ha fásultak is. Igaz, a mi kandidátusainknak is van esélyük - csak tudásuk legjavát kell nyújtaniuk.