Vízilabda: Már csak élvezni szeretném a játékot – Gyöngyössy Anikó

–A nyáron igazolt át a legutóbbi évadban nyolcadik helyen végző III. Kerülethez, amellyel hét forduló után hatodikok a női élvonalban. Úgy kezdték az idényt, ahogy eltervezték?
–Talán még túl is szárnyaltuk az elvárást, ezért nagyon büszke vagyok a csapatra – hangsúlyozta Gyöngyössy Anikó, az óbudaiak 32 éves olimpiai bronzérmes centere. – Fontos mérkőzéseket nyertünk meg a bajnokság első szakaszában, legyőztük a Szegedet és a Győrt is, és értékes pontot szereztünk Tatabányán. Betegségek és sérülések nehezítették a dolgunkat, ennek ellenére az esélyesebb riválisok ellen is becsülettel helytálltunk. Decemberre elfáradt a csapat, az év utolsó bajnokiján gyengén játszottunk, ezért nem tudtuk meglepni a Szentest, de tanultunk a hibáinkból.

–A Magyar Kupa negyeddöntőjében hihetetlen izgalmak után búcsúztatták a BVSC-t, amelyet csaknem egy évtizeden át erősített. Milyen érzés volt korábbi csapata ellen vízbe ugrani?
–Mivel több csapattársam is játszott korábban a zuglóiaknál, nagyon motiváltak voltunk, úgy tekintettünk a párharcra, mintha döntő lenne. Sőt, nekünk voltaképpen az a két mérkőzés volt a döntő, fantasztikus érzés volt, hogy az utolsó pillanatban a javunkra dőlt el a párharc. Megmutattuk, hogy képesek vagyunk bejutni a legjobb négy közé, a fiatal játékosok önbizalmának kétségkívül jót tett ez a siker, bennem pedig megerősítette, hogy jó döntést hoztam a klubváltással. Kilenc év után nehéz volt elszakadni a BVSC-től, de Petrovics Mátyás távozása után úgy éreztem, nincs miért maradnom, elvégre elsősorban neki köszönhetem, amit a pályafutásom során elértem.

–Ugyan a döntőbe nem sikerült bejutniuk, így is klubtörténelmet írtak azzal, hogy ott voltak a legjobb négy között. Szívből örültek a bronzéremnek?
–Még szép! A Szentestől elszenvedett bajnoki vereség után nagyon szomorúak voltunk, ráadásul csupán néhány napunk volt felállni a padlóról, de sikerült. Az UVSE elleni elődöntőben szenzációs első negyedet produkáltunk, és bár a folytatásban kidomborodott a tudásbeli különbség, büszkék lehetünk a teljesítményünkre. Nagy előrelépésnek tartom, hogy nem görgettük magunk előtt a csalódást, hanem a pozitívumokra építettünk, és elhittük, hogy van keresnivalónk a négyes döntőben is. Ha a bajnokság hátralévő részében is ilyen mentalitással játszunk, jó esélyünk van rá, hogy az ötödik helyért vívjunk párharcot – jelen állás szerint a BVSC-vel.

–Úgy tudni, több helyről is volt megkeresése. Miért éppen a III. Kerületet választotta?
–Mert sok játékost ismertem a csapatból, és tudtam, hogy jó mentalitású fiatalok alkotják a keretet, akikkel könnyű megtalálni a közös hangot. Nagy potenciált éreztem a lányokban, mert tehetségesek és szorgalmasak, csak egy rutinos játékos kellett melléjük, aki segít nekik a tapasztalataival. Igyekszem felvállalni a vezérszerepet, és nemcsak szavakkal, hanem a hozzáállásommal is példát mutatni a fiataloknak. Szívesen segítek nekik, mert úgy érzem, nyitottak a tanácsaimra, jólesik, hogy felnéznek rám.

–Változott a hozzáállása a vízilabdához az évek során?
–Kevesebb edzésem van, mint korábban, de a mentalitásom a régi. Ha védekezésben hibázom, nagyon mérges vagyok magamra, és bár támadásban nem olyan jelentős a szerepem, igyekszem a lehető legjobban megvalósítani, amit a szakmai stáb kér tőlem. Beállok a zónába, próbálok helyet csinálni a fiataloknak, hogy a külső körről tiszta lövőhelyzetbe kerüljenek. Ebben az idényben nyolcvan százalékban meg vagyok elégedve a játékommal, de azt is felvállalom a csapattársaim előtt, ha valamit elrontok, mert a hibákból lehet a legtöbbet tanulni.

–Amikor bemutatták új csapatánál, Lukács Dénes vezetőedző kiemelte, az egyéni képzésben is számít a segítségére. Hogy bírja a kettős szerepvállalást?
–Egyelőre jól, nagyon élvezem, hogy segíthetem a fiatal centerek, bekkek fejlődését. Folyamatosan egyeztetünk Dénessel, és sokat beszélgetek a játékosokkal is, úgy érzem, bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk. Igyekszem gyakorlati tanácsokkal ellátni a lányokat, olyan praktikákat mutatok meg nekik, amelyek nekem már beváltak. A kettős szerepkör mellett edzőképzésen is részt veszek, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

–Látjuk még játszani a magyar válogatottban?
–Nem, ezt a fejezetet a tokiói olimpia után lezártam, Bíró Attila szövetségi kapitánnyal közösen hoztuk meg a döntést, hogy a jövőben nem szerepelek a magyar válogatottban. Harminckét éves vagyok, huszonkét éve sportolok versenyszerűen, ezért természetes, hogy az ízületeim már nem bírnák a fokozott terhelést, ráadásul a vállamat is csavarozni kellett. Hálás vagyok mindenért, amit a válogatottal elértem, az olimpiai bronzérem örök emlék marad. Elégedett lehetek a pályafutásommal, kihoztam belőle, amit lehetett, mostantól már csak élvezni szeretném a játékot, és persze segíteni a fiatalok fejlődését.