Bíró Attila: Figyelek a változatosságra, mindig hozok valami újat a felkészülésbe

–Fantasztikus, órákig tudnék mesélni róla – mondta lapunknak Bíró Attila, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Megkoronázta az erdélyi túránkat, amikor több százezer emberrel együtt énekeltük a magyar és a székely himnuszt – én már gyerekkoromban jártam a búcsún, de a lányoknak új élmény volt. Azért szerveztünk a felkészülés elején csapatépítő programokat, hogy a bajnoki rájátszás után kihúzzuk az apró tüskéket, és megfelelő mentális állapotba kerüljenek a játékosok. Csoportként utaztunk el a kirándulásra, és csapatként jöttünk haza.

–Sikerült átmenteni a jó hangulatot az alapozásra is?
–Igen, talán azért is, mert figyelek a változatosságra, mindig hozok valami újat, nem vezényeltem még két egyforma felkészülést. Még az elején vagyunk, a lányok is sejtik, hogy egyre fokozzuk a terhelést, mindenesetre jól bírják erővel. Eddig sem volt problémánk a fizikai állóképességgel és a gyorsasággal, akkor sem, amikor kikaptunk, de mentálisan szeretnénk még erősödni.

–Egyelőre a világkupa nyolcas döntőjére készülnek vagy már a világbajnokságra?
–A világkupa áprilisi selejtezőjétől a felkészülési mérkőzéseken át a nyolcas döntőig mindent a vébének rendelünk alá. Szeretnénk már Fukuokában kiharcolni az olimpiai kvalifikációt, de így vannak ezzel a riválisok is, a két kvótára hat-hét válogatott is eséllyel pályázik. Már a csoportkörben meg kell feszülnünk azért, hogy valamivel könnyebb ágra kerüljünk, vagyis nagyon fontos a megfelelő erőnlét. Amikor sűrű a menetrend, sokat számít a jó formaidőzítés, arra készülünk, hogy a világbajnokság második hetében legyünk a legjobbak. Persze pattanhat kifelé is a labda, de sokat teszünk érte, hogy befelé pattanjon.

–Mely csapatokat tartja a legnagyobb riválisnak a kvótaszerzésért folytatott harcban?
–Az amerikaiakat, a spanyolokat és a hollandokat, a negyeddöntőben ráadásul biztosan utóbbi kettőből kerül ki az ellenfelünk. Hasonló szintet képviselünk, mint az említett csapatok, ezért a pillanatnyi forma sokat számít. És akkor még ott vannak az olaszok is, akik az elmúlt időszakban nem nyertek világversenyt, de már a tavalyi Európa-bajnokságon elcsípték a bronz­érmet, kisebb hullámvölgy után ismét nagyon erős csapatuk van.

–A közös edzések után kétszer is találkoznak az olasz válogatottal, előbb a Margitszigeten, majd Anzióban. Mire számít csapatától?
–Nem ígérek parádés játékot, bajban is lennék, ha a felkészülés második hetében nagyon jól játszanánk. Nem ezekre a mérkőzésekre készülünk – és az olaszok sem –, de természetesen győzni szeretnénk, már csak azért is, mert az idén először és utoljára játszunk hazai közönség előtt. Bízom benne, hogy lesznek olyan elemek a játékunkban, amelyekre tudunk építeni, és olyanok is, amelyeken később tudunk javítani. Anzióhoz egyébként szép emlékek kötnek, játékosként ugyanis eltöltöttem ott három évet, igaz, már nagyon régen.

–Olaszország után Kanadában folytatják a felkészülést. Milyen részcélokat tűzött ki a következő két hétre?
–A kanadaiak ellen játsszuk a világbajnokság első csoportmeccsét, ami ráadásul nagyon fontos találkozó lesz, ezért is jó lehetőség, hogy velük készülhetünk. Szeretnénk folyamatosan fejlődni, a világkupa nyolcas döntőjében pedig már bizonyítaniuk kell a játékosoknak, hogy mire képesek, mert a torna után kijelölöm a vébére utazó keretet.