Férfi vízilabda: újbudai pólómatiné a felkészülés jegyében

Az üzletek ajtaján lakat, az utcák csendesek, a parkokban ugyanakkor nagy a nyüzsgés – ilyen egy ünnepnap Újbudán. A vízilabda szerelmesei a Nyéki uszoda hátsó bejáratánál várakoznak, aztán egyszer csak megkapják a zöld lámpát, hogy árnyékos helyet keressenek maguknak a nyitott medence lelátóján. Nincs könnyű dolguk… A táborozó lurkók eközben a kapu mögött az aszfalton játszanak: sehol egy telefon, csak vízipisztolyok, kislabdák, no meg amit még a természetben találnak. Olykor egy nagyobb labda is hozzájuk pattan, a háló túloldalán ugyanis a Semmelweis OSC és a One Eger játékosai melegítenek az egymás elleni felkészülési meccsre.

Vagyis vízilabdás nyelven szólva a közös kétkapuzásra, amely ezúttal tényleg nem csupán a nevében barátságos, a felek elsődleges célja az összecsiszolódás és a különböző taktikai elemek gyakorlása. A medenceparton az újbudaiakat irányító Tóth László az egriek edzőjével, Tóth Kálmánnal beszélget, végszóra befut egy harmadik Tóth: a Semmelweis OSC sportigazgatója, Márton. A hazaiak szépen kihasznált fórral és megúszásgóllal kezdenek, aztán megtalálják a centert, menetrendszerűen jön is az ötméteres. A következő támadásnál a külső körön adogatnak, akciógól lesz a vége, majd a tucatnyi új szerzemény közül az egyik, a Honvédtól érkező Hessels Benjamin jelentkezik mesteri húzással. Ez ám a széles repertoár!

Sorcsere itt is, ott is: az egriek feliratkoznak az eredményjelzőre, de az ex-BVSC-s Tátrai Tamás sem habozik sokat, jó hat-hét méterről lő bődületes csavargólt. Közben megszólal a duda, úgyhogy érdeklődve néz ki a partra, hogy ért-e a találat – visszanézni persze nem lehet, de nincs is jelentősége. Az érdeklődők a fák alá húzódva igyekeznek megúszni a hőgutát, a kapu mögött a medicinlabda is előkerül, a táborvezető pedig behívja a gyerekeket, érkezik az ebéd. Az edzők elégedetten konstatálhatják, hogy mindkét oldalon összeáll a védekezés, bátran lehet kísérletezni. Persze akadnak hibák, pontatlanságok, de ez az előszezon velejárója, kiváltképp, ha az alapoktól kell építkezni.

„Jóformán a nulláról kezdtünk el mindent – ecseteli az újbudaiakat irányító Tóth László. Mint ismert, az OSC jogi és gazdasági helyzetére tekintettel a Semmelweis Egyetem sportklubja vette át a játékosokat, a két egyesület között nincs jogutódlás. – Két-három kerettag maradt az előző idényből, a miénk az egyetlen ob I-es csapat, amelynek nem volt stabil magja, májusban kezdtük el szervezni az igazolásokat. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy minden poszton megfelelő a játékosállományunk, ráadásul a jelenlegi helyzet tökéletes lehetőség a fiataloknak, megmutathatják, mire képesek. Tetszik, hogy lelkes és jó hangulatú brigád alakult ki, bizakodó vagyok, de egyben óvatos is, mert a tétmeccsekkel járó izgalmi állapotot értelemszerűen nem tudjuk modellezni.”

Az ötödik negyed (edzőmeccseken előfordul, ilyenformán számszerű eredményt sincs értelme közölni) után jöhet a levezetés, aztán összeállnak egy közös képre a résztvevők. A fotóról igazoltan hiányzik Biros Péter, aki a következő idényben Tóth Kálmánnal együtt irányítja az Egert, ám egyelőre a korosztályos leányválogatottak sikeréért dolgozik. Ahogy a rutinos mester mondja a háromszoros olimpiai bajnokról, „várják vissza, mert ő szabja meg a kabátot”, de addig is gőzerővel készülnek a hevesi megyeszékhelyen. A cél, hogy a fiatalok az évad első felében sokat fejlődjenek, akár szintet is lépjenek a rutinos játékosok segítségével – a fizikai munka dandárját már elvégezte a csapat.