
„Összességében jól éltem meg a mérkőzést, ami előtt nagyon jó érzéseim voltak, és ezt be is váltotta a csapat – nyilatkozta az M4 Sportnak Cseh Sándor szövetségi kapitány. – Azt gondolom, százszázalékos erőbedobással, koncentrációval játszottak a lányok. Lezárhattuk volna már a meccset, megnyerhettük volna az utolsó két percben, ám talán már hamarabb is. Ez nem sikerült, mégis tudtuk tartani az előnyünket, és nyilván nincs ilyen a sportban, de őszintén szólva nagyon igazságtalannak tartottam volna, ha nem mi nyerünk ma.”
„Két dolgot viszek magammal erről a meccsről: mindennap elvárásom a játékosokkal szemben, hogy hasonlóan álljanak a vízilabdához – folytatta értékelését a szakember. – Ezt már megköszöntem nekik, viszont meg kell tanulni megnyerni az ilyen mérkőzéseket, még akkor is, ha nem volt könnyű, nem csak rajtunk múlott. De ezt hagyjuk is, akkor is meglehetett volna, egy blokkon, egy lövésen múlik a győzelem. Hogy utána ilyen körülmények között nyertünk az ötösökkel, azt a »vízilabda istenének« köszönhetjük, és erre mondtam azt, hogy ezek a lányok óriási munkát végeztek el az elmúlt hetekben a felkészülés során. A sport talán ezért a legszebb dolog, mert nagyon sokszor igazságtalan, néha pedig nem lehet megmondani, miért ad valamit. Lehet, nemcsak ma érdemelték ki, hanem hetekkel ezelőtt, és ez most egy ilyen nap, aminek nagyon örülök.”
Szóba került a két kapus, Neszmély Boglárka és Golopencza Szonja teljesítménye: „Úgy vélem, minden labdasportban azok a csapatok vannak elöl folyamatosan, melyeknek nagyon jók a kapusaik. Ezt vehetjük csodaszámba, de én nem így tekintek rá, én abban reménykedem, hogy Bogi úgy véd majd mindig, mint a világ legjobb kapusa. Ha találunk mellé egy-két olyan kapust, aki hasonló szinten védekezik, az folyamatosan pluszt tud adni. Nagyon remélem, ezt majd mindig ki kell emelni a magyar meccsek után, mert alapvetően erre épül a mai sport.”
„Mindjárt elsírom magam, erre nincsenek szavak – kezdte a görögök utolsó két ötösét kivédő Golopencza Szonja. – A lányok már korábban is említették, hogy az ötméteresek védése az erősségem. A felkészülés során ez nem jött ki, de az Eb során talán még nem is kaptam ötméteresből gólt – ez volt a célom, hogy ezt most is tartsam. Felkészültünk Bogival, Berczi mondta, hová lőnek a görögök, és oda ugrottam, ahová megbeszéltük. Amikor beugrottam, fagyos volt a víz, nem tudtam, hogy mi lesz, aztán Sanyi intett, hogy menjek be, és csak az lebegett a szemem, hogy ki kell védenem az utolsó két lövést, mert ugyebár mi már hibáztunk egyet. Bogi megcsinálta a meccsen a dolgát, én pedig csak segítettem neki meg az egész csapatnak a végén. Csodálatos érzés döntőbe jutni. Én ugye még fináléban nem szerepeltem, most itt van az ideje, hogy ezt is kipróbáljam, és remélem, közösen, együtt és bátran megszerezzük az aranyérmet. Én azt szeretném, ha rendes játékidőben nyerjük majd meg a meccset, de ha megint ötméteresek lesznek, remélem, ott is szóhoz jutok.”
„Úgy gondolom, kézben tartottuk a mérkőzést, mi diktáltuk a tempót, még akkor is, amikor hosszú percekig a fel-le úszkálás zajlott – mondta Garda Krisztina, a válogatott átlövője. – Látszott, hogy jó erőben van a csapat, hogy gyorsak vagyunk. Boldogok vagyunk, hogy sikerült nyerni, igazából mindegy, hogy ezt rendes játékidőben vagy ötméteresekkel értük el. A görögök is nagyon szerettek volna győzni, kiváló csapat az övék, nem véletlenül világbajnokok – hibáztunk egy-két gólnál, de ez minden meccsen benne van, örülök, hogy nyertünk, s annak is, hogy a kapusaink remekeltek.”
„Gratulálok a csapatnak, fantasztikus teherbírásunk volna ma, és én is úgy éreztem, nem lett volna igazságos, ha nem mi jutunk tovább – értékelt Keszthelyi Rita csapatkapitány. – Ez elképesztően jó mérkőzés volt, helyén volt a szívünk és az eszünk, fegyelmezetten játszottunk. Nagyon örülök, hogy sikerült megverni a görögöket, mert amikor kikaptunk a hollandoktól, én mondtam, hogy így vagy úgy, de a görög csapatot le kell győznünk, hogy Európa-bajnokok lehessünk. Sikerrel vettük az első lépcsőfokot, innentől kezdve csak előre nézünk. Hihetetlen flow-ban játszottunk, minden rezdülését éreztük a másiknak, és így nagyon jó érzés vízilabdázni, élveztük minden egyes pillanatát. (...) Teljesen mindegy, ki lesz az ellenfelünk a fináléban. Szerintem ennek a meccsnek is az volt a kulcsa, hogy nem azzal fog foglalkoztunk, hogy ez egy elődöntő, úgy tekintettünk rá, mint egy átlagos mérkőzésre. Tíz évvel ezelőtt is úgy nyertük meg az Eb-t, hogy akár másnap játszhattunk volna még egy összecsapást, mert azzal a mentalitással mentünk bele a döntőbe, hogy ez csak egy mérkőzés, és beleadunk apait-anyait.”

Ötméteresekkel legyőztük a görögöket, és bejutottunk az Eb-döntőbe!
NŐI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FUNCHAL
ELŐDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG 8–8 (3–1, 1–2, 2–2, 2–3) – ötméteresekkel 4–3
Funchal, 600 néző. V: Cabanas (spanyol), Rakovics (szerb)
MAGYARORSZÁG: NESZMÉLY – KESZTHELYI 2, SZILÁGYI D., Sümegi 1, Aubéli, Faragó K. 1, Vályi V. Csere: GOLOPENCZA SZ. (kapus), Varró, Dömsödi, Leimeter 1, Rybanska, Garda 2, Tiba 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
GÖRÖGORSZÁG: SZTAMATOPULU – V. Plevritu, Triha, Patra, Miriokefalitaki 1, E. Plevritu 2, XENAKI 2. Csere: Karica (kapus), Fundotu, Ninu 1, SZIUTI 2, Tornaru, Bicaku, Karajiani. Szövetségi kapitány: Theoharisz Pavlidisz
Emberelőny-kihasználás: 5/1, ill. 11/3
Gól – ötméteresből: 2/1, ill. 2/0









