Vigvári Vendel: Szomorúak vagyunk, de igyekszünk a pozitívumokat is figyelembe venni

A tizedik nagy tornáján irányította Varga Zsolt szövetségi kapitány a magyar férfi vízilabda-válogatottat a 2026-os világkupán, ez volt a hatodik alkalom, hogy éremmel térhetett haza, s ötödször játszott finálét (2023-ban világbajnoki címet ünnepelt Fukuokában).  A görögökkel vívott, a végjátékban 15–14-re elveszített sydney-i világkupadöntő után így áll a mérleg: az új olimpiai ciklusban eddig négy világversenyből hármon (a 2025-ös világbajnokságon, az idei Európa-bajnokságon és a vk-ban) jutott fináléba, és csupán a 2025-ös világkupán nem játszhatott az aranyért.

Egymás után harmadik viadalán lett tehát ezüstérmes férfiválogatottunk, ami egyrészt kiegyensúlyozott és jó teljesítmény, másrészt hiányérzetet is ad, hiszen az aranyért utazott a világ másik felére, ahogyan korábban a szerb fővárosba és az ázsiai törpeállamba is. Ilyenkor természetesen lehet meríteni a 2008-as pekingi játékokat megelőző olimpiai ciklusból: akkor minden világversenyen második lett a nemzeti csapat, a 2005-ös montreali világbajnokságon, a 2006-os budapesti világkupán, majd a szintén az évi belgrádi Európa-bajnokságon is, miként a 2007-es melbourne-i vb-n – majd a kínai fővárosban (sorozatban harmadszor) a csúcsra értek a mieink az ötkarikás játékokon.

Nem kezdődött jól a Görögország elleni vk-finálé, a rivális hatékonyan használta ki a helyzeteit, ezzel párhuzamosan a mieink nem mindig őrizték kellően az ellenfél játékosait, és ezúttal védésekből is kevesebb jutott. Nagy gólokból azért nálunk sem volt hiány, a második negyed hajrájában Vigvári Vendel lövésével egyenlített a magyar csapat (6–6), ám még a nagyszünet előtt visszaszerezte a vezetést Dimitrisz Szkumbakisz, így 7–6-os görög előnnyel fordultak a csapatok. A harmadik negyedben 9–8-ra már mi vezettünk, ám a szakasz hajrája megint a görögöké volt (11–10), hogy aztán a záró felvonás elején néhány támadásunk elhaljon, az ellenfél pedig meglépjen 14–11-re. Óriási hajrával még egyenlítettünk, de egy labda nélküli kiállítás után Sztilianosz Argiropulosz beküldte a győztes gólt, amire már nem tudtak válaszolni a mieink – történetük során először állhattak világversenyen a dobogó tetején a görögök.

„Nagyon szomorúak vagyunk, mert ez már a harmadik elveszített döntőnk egymás után – idézi a Magyar Vízilabda-szövetség Vigvári Vendelt. – Lehet úgy is nézni, hogy félig tele van a pohár vagy félig üres, azért igyekszünk a pozitívumokat is figyelembe venni. Nagyon bízom a srácokban, és élvezem a velük töltött időt, azt, hogy minden felkészülés során közösen alkotunk valamit – ez teljesen egyedülálló. A nézők valamennyire láthatják ezt a mérkőzéseinken, de a hétköznapokban még inkább érződik. Sajnálom, hogy ez a versenyidőszak lezárult, ezután jó darabig nem lesz együtt a válogatott, de szép céljaink vannak: jövőre a budapesti világbajnokságon szeretnénk fényesíteni az érmen, és az olimpia is közeledik. Búslakodni nincs okunk, hálás vagyok a srácoknak, szép egy hónapot töltöttünk együtt.”