“Ízikkel a lába szárát!” – így nevelték Mracskó Mihályt

Tanulságos történet Mracskó Mihályé: a Békéscsaba és a Győr egykori 25-szörös válogatott játékosa pályafutása után két lábbal érkezett a földre, ismeri a munka becsületét. Békéscsabán dolgozik hentesként, és 46 évesen szülőfalujában, Végegyházán futballozik. Apjának, Misi bácsinak szerencsére nem lett igaza: az öreg annak idején kukoricaízikkel csapott fia lábára, amikor a sok futball a tanulás rovására ment, mondván, úgysem lesz belőle válogatott futballista… Videoportré.

 

Futballhalál után éled Mracskó faluja

Fotók: Mirkó István

Mracskó Mihály az NB I-es futballévek után visszatért eredeti szakmájához: hentesként dolgozik gyerekkori barátja békéscsabai húsüzemében, a Mezőkernél. Hétvégénként pedig szülőfalujában, Végegyházán, a Békés megyei III. osztályban szereplő csapatban játszik. A 25-szörös válogatott hátvéd, a Békéscsaba és a Győr egykori meghatározó alakja 46 évesen is bírja, sőt ha kell, lapátot, talicskát ragad, és futballpálya építésében is segít. Végegyházán tavaly kellett – a faluban 35 évnyi futballszünet után indult újra útjára a labda.

“Futballhalál után éled Mracskó faluja” bővebben

A legnagyobb Nagymarosi

Egy Újpest-klasszis, akit édesapja a Ferencvárosba szánt. Egy bohém sváb, akivel a borospohár mellett bármikor el lehetett dalolni. Egy futballista, akinek házához német ellenfele ötven évvel meccsük után küldött tisztelgő küldöttséget. Egy dózsás, aki  jobbján a később disszidálási kísérlet miatt felakasztott Szűcs Sándorral  ülve fogadta az öltözőben Kádár Jánost. Egy ember, aki semmi pénzért nem hagyta volna el a Dunakanyart.

A legendás újpesti fedezet, Nagymarosi Mihály özvegyénél jártam.

“A legnagyobb Nagymarosi” bővebben

Olaszliszka gyásza

Fotók: Földi Imre

Perzselő augusztusi vasárnap volt, egy héttel a bajnoki rajt előtt.

Árnyék semmi, a tűző nap vadul és kíméletlenül égette a gyepet. Mint meccsnapon mindig, 2010. augusztus 1-jén is kitolta büfékocsiját a pálya mellé Oreskó Gyula, az Ákos presszó tulajdonosa, a hideg sört, fröccsöt csak úgy nyakalták a tikkadt nézők.

Utolsó edzőmeccsére készült Olaszliszka, Mád ellen.

“Olaszliszka gyásza” bővebben

Meccs a megbélyegzett faluban

Olaszliszkán úgy tartják, még minimum húsz évnek el kell telnie ahhoz, hogy az egyébként szép fekvésű és vendégszerető falu levakarja magáról a szégyenbélyeget, amelyet a 2006-os lincselés és brutális tanárgyilkosság ragasztott rá. A helyi cigányság az 1730 lelkes településen a lakosságnak mintegy harmadát teszi ki, az együttélés nem mindig zavartalan, de mint a futballcsapat példája is mutatja, a hétköznapok szintjén működik.

Fotók: Földi Imre

Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei III. osztályban szerepel a helyi csapat, amely tulajdonképpen nem is helyi. Négy évnyi szünet után tavaly hozták létre az olaszliszkai központtal működő Zemplén OVT-t, amely három környékbeli település, Olaszliszka, Vámosújfalu és Tolcsva közös együttese.

“Meccs a megbélyegzett faluban” bővebben

Eltört kapufa, Fradi-meccs és romok Perecesen

Széttört monitor, barnuló ágyszivacs, kettérepedt lavór hever a gazos fűben, ahol valaha NB I-es mérkőzéseket játszottak. Perecesen még mindig emlékeznek az 1947-es, Ferencváros elleni félbeszakadt mérkőzésre, amelyen 3:0-s hazai vezetésnél Kertesi Ignác belecsimpaszkodott a hálóba, és súlyától kettétört a kapufa. A ma már Miskolchoz tartozó valamikori bányásztelepülésen rendhagyó kirándulást tettünk a régi futballromok között. “Eltört kapufa, Fradi-meccs és romok Perecesen” bővebben

Ahol Lipcsei Péter leszállt a bányaaknába

Fotók: Móricz-Sabján Simon

Ott jártunk, ahol Lipcsei Péter, a kazincbarcikai 105-ös iskola egykori bánya-elektrolakatos tanulója először és utoljára leereszkedett az aknába. A Borsod megyei Múcsonyban megelevenedett a Szabad Föld-kupát elnyerő Mákvölgyi Bányász legendája, és az is kiderült, mire megy csapatával a helyi edző, Lipcsei Imre Kurityán ellen.

“Ahol Lipcsei Péter leszállt a bányaaknába” bővebben

Akik börtönből járnak meccsre

Fotók: Veres Viktor

Különös összefonódások jellemzik Márianosztrán a börtön és a helyi futballcsapat életét: egykor a büntetés-végrehajtó intézet platós Csepel teherautóján zötykölődtek a játékosok az idegenbeli mérkőzésekre, közvetlenül a pálya mellett csörgedezik a régi becenevén csak Rabszaros-pataknak nevezett Bezina-patak (legalább tízszer minden meccsen ki kell halászni belőle a labdát), és a helyi labdarúgók között mindig is akadt néhány a börtön dolgozói közül.

“Akik börtönből járnak meccsre” bővebben

Osztrák hetedosztály: 250-500 euró fix

Tanulságos utazás Ausztriába egy rábatótfalui magyar futballistával. A régióból a tehetségesebbek tömegével járnak át játszani a határon túlra, és ezen kár csodálkozni: Bartakovics Gábor wallendorfi példája szerint a helyi legalacsonyabb, hetedik ligában is simán meg lehet keresni havi 250–500 eurós zsebpénzt egy meccsel és heti két edzéssel. Így tűnnek el a játékosok a Vas megyei falusi csapatokból…

Egy falu, 134 válogatottság…

Szinte hihetetlen, de a 2354 lakost számláló bácskai községben, Garán átlagban minden 17. helybelire jut egy válogatottság. A település ontotta a jobbnál jobb labdarúgókat: itt született Dunai János (1 válogatottság), Dunai Antal (31) és Páncsics Miklós (37), de garai családból származik Disztl Péter (37), valamint Disztl László (28) is. És ez még nem minden: a futball egyéb “részterületei” is jelentős helyi képviselettel bírtak. A nyolcvanas évek hírhedt totókirálya, Molnár Tibor a garai temetőben nyugszik, a magyar futball nagy juhásza, Stadler József pedig kuplerájt üzemeltetett a falu végében…
“Egy falu, 134 válogatottság…” bővebben