A menetrend mondhatni a szokásos volt: a San Antonio kezdett jobban, az első félidőben 16 pontos előnye is volt (Victor Wembanyama triplája után 31–15 volt az állás), és bár a Knicks – amelynek játékosai az első 18 mezőnydobásukból 16-ot elrontottak… – a nagyszünetre lefaragta ötpontosra a hátrányát, a harmadik negyedben, az egyébként gyenge napot kifogó Stephon Castle két büntetője után megint 15 pont volt közte (70–55).
Bő nyolc perccel a vége előtt még mindig tízpontos előnyben volt a hazai csapat (83–73), amikor Jalen Brunson, aki addig is brillírozott, rátett még egy lapáttal: büntetőből és mezőnyből sorozatban tíz pontot termelve egyenlített, és ő volt az is, aki a vonalról még háromszor a helyére küldte a labdát, és már vezetett a Knicks (85–86).
A végjátékban a Spurs volt a kapaszkodó fél, és 8.5 másodperccel a vége előtt még volt némi esélye a versenyben maradásra, csakhogy Dylan Harper rontott a vonalról. A második büntetőt már szándékosan rontotta el a támadólepattanó reményében, ám a labda vendégkézben landolt, és a kötelező fault után OG Anunoby bedobta azt az egy büntetőt, amivel a New York már behúzta a meccset (90–94), egyben a bajnoki címet.
A döntő legjobbjának (MVP) magától értetődőn Jalen Brunsont választották meg, aki 32.6 pontot, 4.2 lepattanót és 4.6 asszisztot átlagolt a Spurs elleni párharc öt mérkőzésén, mezőnybeli dobószázaléka 42.1 volt (a távoliakat 38.9 százalékkal dobta).
JALEN BRUNSON ELSŐ NYILATKOZATA A PÁLYÁN
„Nem tudom, mit mondhatnék. Erről álmodtam egész életemben. Nem is tudom, mit érzek – mondta könnyes szemmel Brunson, aki az ötödik meccsen felhalmozott 45 pontjával új Knicks-rekordot állított fel, ami a nagydöntőkbeli produkciókat illeti. – Bármikor ránk számoltak, megtaláltuk a kiutat a gödörből, mindig tudtunk tenni valamit. Nem számított, mi történt addig, csak az, hogy minden egyes alkalommal vissza tudtunk jönni. Mindig... mindig...”
Brunson egyébként harmadszor zsebel be nagy trófeát Texasban: a Vilanova kötelékében egyszer Houstonban (2016), egyszer San Antonióban (2018) kaparintotta meg az egyetemi bajnokság (NCAA) trófeáját.
A két korábbi Vilanova-csapattárs közül Mikal Bridges 14 pontot, Josh Hart 13 pontot és 11 lepattanót tett hozzá a Knicks utolsó győzelméhez, odaát Harper 25-tel volt a legjobb, Wembanyama a 19 pontja mellett 14 lepattanót és öt dobásblokkolást jegyzett, Stephon Castle 1/10-es mezőnymutatóval és csupán hat ponttal zárt.
AZ ÖRÖM ELSŐ PILLANATAI A PÁLYÁN…
…AZ ÖLTÖZŐBEN…
…ÉS A NEW YORK-I CENTRAL PARKBAN
Hát igen, ez a döntő, ahogyan Brunson is jellemezte, a nagy visszakapaszkodások párharca volt: a „Comeback Knicks” mind a négy győzelmét úgy aratta, hogy tízpontosnál nagyobb hátrányt kellett ledolgoznia (14, 12, 29, 16). A másik oldalról nézve: a play-by-play éra (1996–97) kezdete óta a Spurs az első csapat, amelyik egy nagydöntő öt meccse mindegyikén legalább tízpontos előnyt szerzett az első negyedben – más kérdés, hogy ebből csupán egyszer bontakozott ki győzelem.
NBA
DÖNTŐ, 5. MÉRKŐZÉS
San Antonio Spurs–New York Knicks 90–94 (23–13, 19–24, 30–28, 18–29)
Legjobb dobók: D. Harper 25, Wembanyama 19, Champagnie 14, Vassell 12, ill. Brunson 45, Bridges 14, Hart 13, Anunoby 11
