Futballgrincs – Marosi Gergely jegyzete

José Mourinho Manchester Unitedje mindent megtett annak érdekében, hogy össze lehessen keverni a Hull Cityvel az Anfielden, így az, hogy José Mourinhónak ajtót mutattak, nem akkora meglepetés. A világ egyik legnagyobb labdarúgóklubjának eléggé megalázó, ha a pályán nyomorult, ötlettelen, emészthetetlen vergődést tud felmutatni jó néhány százmillió font elköltése után, a világ egyik legnevesebb edzőjével a kispadon.

Nem meglepő tehát, ha repül a menedzser. Még akkor sem, ha a United – ritka öngólt elérve – idén hosszabbította meg a szakvezető szerződését, így anyagilag biztosan nem jön ki jól a váltásból. Szakmailag és erkölcsileg viszont valószínűleg igen.

Tisztázzunk mindenekelőtt egy dolgot. A Manchester United Sir Alex Ferguson utáni problémáinak nem José Mourinho az okozója, sőt Mourinho egy szakmai-vezetői-szervezeti válság sújtotta óriásklub kispadjára ült le, hogy először felcsillantsa a reményt, aztán szétverjen mindent maga körül. A végére maradt a United Way helyett a Mourinho Way: savanyú, rosszkedvű, defenzív játék, savanyú, rosszkedvű, defenzív edző.

És nem jöttek a nagy eredmények.

Márpedig a portugál edző filozófiája a siker. Lehetett arrogáns, lehetett utálni, de nem lehetett elvitatni tőle azt, hogy nyer. José Mourinhót szerződtetni olyan volt, mint a „SIKER” matricát rátenni a klubra.

Portói áttörése óta az MU Mourinho első olyan klubja, amellyel sem bajnokságot, sem Bajnokok Ligáját nem tudott nyerni. Ez a legérzékenyebb pontján erodálja a hitelességét. Ráadásul vagy ő mozdult el a passzívabb-reaktívabb futball irányába, vagy a labdarúgás tart egészen másfelé, de az egykor irigyelt edzőből olyasvalaki lett, aki mintha a fonalat és a játék szeretetét is elvesztette volna. Futballgrincs lett belőle, sebzett ember, akit a saját egója és nárcizmusa, illetve az azt tápláló eredmények elapadása közötti feszültség tép szét.

Hogy innen merre megy tovább, nagy kérdés. José Mourinhót szerződtetni most rossz PR, és a klubok erre különösen kényesek lettek. Miért választanának egy konfliktusos, arrogáns edzőt, miközben hozhatnak fiatalabb, attraktívabb játékkal kirukkoló szakvezetőt... Hitele két helyen tart ki biztosan: Milánóban és Portóban. Az Intertől nem haraggal, hanem legendaként vált el, Portóban meg ugye van Isten és őutána Mourinho.

Minden más helyen a portugál inkább kockázat, mint biztos befektetés, az MU-drukkerek előre hozott karácsonyi ajándékként ünneplik a távozását.

Ennél jobb illusztráció nem is kell ahhoz, hogy mekkorát bukott.