Semmire sincs idő – Cselőtei Márk publicisztikája

Megszoktuk már, hogy az adott naptári esztendő végének és a következő elejének nagyrészt az angol Premier League a slágere az élfutballban, hiszen az abban a sorozatban szereplő csapatok nemhogy nem pihennek az ünnepi időszakban, ilyenkor pörögnek fel igazán, és sorra játsszák a meccseket. Nos, ezúttal nemcsak a PL-mérkőzések miatt szegeztük figyelmünket a világ legerősebbnek tartott bajnokságára, hanem az edzőmenesztések miatt is: az új év első napján a Chelsea vált meg Enzo Marescától, négy nappal később pedig a Manchestert United küldte el Ruben Amorimot. 

Elöljáróban annyit, hogy az időzítés mindkét esetben merőben meglepő volt, váratlanul érte a közvéleményt, ráadásul szakmailag is megkérdőjelezhető lépésekről van szó, de ha jobban a történések mögé nézünk, megértjük, miért kellett mindkettejüknek az esztendő elején távozniuk. Kezdjük Marescával, aki másfél idény erejéig dolgozhatott a Chelsea-nél. Az olasz szakember ez idő alatt 99 pontot gyűjtött csapatával, tavasszal a negyedik helyen végzett, ezzel megszerezte a Bajnokok Ligája-indulást, most pedig az ötödik helyezett együttes vezetőedzőjeként kellett felállnia a kispadról. 

Persze ne felejtsük el megemlíteni, hogy Maresca a nemzetközi kupaporondon gyakorlatilag szárnyalt a londoni klubbal: az előző idényben tükörsima menetelést bemutatva megnyerte a Konferencialigát – még ha ez is volt a papírforma a többi versenytárs­hoz mért bérkerettöbblet miatt –, majd a nyáron úgy szerezte meg az első 32 csapatos klubvilágbajnokság aranyérmét, hogy a döntőben a friss Bajnokok Ligája-győztes Paris Saint-Germaint söpörte le 3–0-ra. A Chelsea a BL-őszt ugyan csak a 13. helyen zárta néhány meglepő botlást bemutatva, de két meccsel az alapszakasz vége előtt csak két ponttal van lemaradva az egyenes ági továbbjutást jelentő 8. pozíciótól, ráadásul olyan skalpot is megszerezve, mint a hazai pályán 3–0-ra megvert Barcelonáét. 

Marescának minden sorozatot figyelembe véve összesen 92 tétmérkőzés jutott a Chelsea kispadján, amelyen 1.97-es pontátlagot hozott össze, miközben két nemzetközi trófeát is nyert a csapattal. Ez minden, csak nem gyenge teljesítmény, miközben folyamatosan meg kellett küzdenie új játékosok beépítésével vagy éppen a sérülésekkel – ebben az évadban hónapokra kiesett legjobb játékosa, Cole Palmer is. Ennek tükrében számomra már-már értelmezhetetlen menesztése újabb elhamarkodott, őrült lépés a Todd Boehly vezette botrányos tulajdonosi körtől, de a The Athletic és más brit sajtóorgánumok információi szerint a szerződésbontás egyik fő okát éppen az jelentette, hogy Maresca összeveszett a vezetőséggel, a felek kapcsolata megromlott, emellett munkájával sem voltak teljesen megelégedve, tehát mennie kellett. 

Ruben Amorim elküldése elsőre sokkal érthetőbb lépés, még ha az időzítés furcsa is, ha nem tett volna csapata legutóbbi bajnokija után olyan megjegyzést, amilyet. A portugál szakembert 2024 őszén, Erik ten Hag évad közbeni menesztését követően nevezték ki a Manchester United élére – megmentőként. A választást meg lehetett érteni, a Sportingnál nyújtott teljesítményének köszönhetően napjaink egyik legnagyobb edzőreménységének számított, a modern futball jeles képviselőjének, igazi projektszakembernek, akivel újra fel lehet építeni egy sikeres Manchester Unitedet. Az időzítés azonban már akkor szörnyűnek tetszett. Amorim modern, de korántsem rugalmas edző, mindenáron ragaszkodik elképzeléseihez, a védelem szélsők nélküli formációjához, ehhez a futballhoz egyáltalán nem volt megfelelő kerete az MU-nak. 

Az utóbbi gyorsan be is bizonyosodott, Amorim Ten Hagnál is rosszabbul szerepelt csapatával a Premier League-ben, végül történelmileg gyenge bajnoki idényt teljesített a csapat, mindössze 15. lett, igaz, az Európa-ligában eljutott a döntőig. Ha azt megnyerik a manchesteriek, most a Bajnokok Ligája-alapszakaszban várnák az utolsó két meccset, ám a fináléban a Spurs elleni 1–0-s vereség azt jelentette: ebben az idényben nincs európai kupaporond. A vezetőség ettől függetlenül bizalmat szavazott Amorimnak. A nyáron az ő elképzeléséhez illő játékosok érkeztek, csak támadókra több mint 200 millió eurót költött a klub. Várták a fejlődést. Bár még mindig rengeteg hibája van az MU játékának, de a csapat összességében előrébb lépett (persze, volt honnan…), jelenleg hatodik a Premier League-ben, mindössze három ponttal lemaradva a BL-indulást jelentő negyedik helytől. 

A portugál szakember számai összességében nem jók a Manchester United élén, a történelmileg gyenge PL-zárás mellé az El-döntőt is elvesztette, de tény, hogy a játék erre az idényre sokat fejlődött, ráadásul nyáron az ő stílusához igazoltak. Miért kellett akkor épp most távoznia? Egyrészt az ESPN és a The Athletic is úgy értesült, az ő viszonya is megromlott a vezetőséggel, ráadásul a Leeds elleni, év eleji, 1–1-es döntetlennel végződő mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy nem fog lemondani, mert szeretné elvégezni a munkát, amiért idejött, de ha lejár a szerződése, úgyis mást ültetnek a helyére. Nos, ezt nem várta meg az MU, a portugál szakember arckifejezéseit látva jó eséllyel ő is jobban örül a végkielégítésnek, mint hogy még másfél idényt lehúzzon az Old Traffordon. Ha nincs is elátkozva a kispad Manchester vörös felén, az biztos, hogy az elmúlt években mindenki előbb-utóbb kikészül, aki leül rá. 

Enzo Maresca és Ruben Amorim esete abból a szempontból egybevág, hogy mindkét szakember összekülönbözött csapata vezetőségével, így az eredményességük másodlagos volt, ami még akkor is igaz, ha hozzátesszük, a két tulajdonosi kör azzal sem volt megelégedve. Az időzítés mindkét esetben váratlan, de a tanulság egyértelmű: ezen a szinten nincs idő építkezni, s a feletteseiddel közös nevezőre kell jutnod, különben repülsz. Kegyetlen, eredményorientált világ ez, még ha kevesen is jutnak el addig, hogy sajnálják ezeket a vezetőedzőket, főleg ha fizetésükre vagy éppen végkielégítésük nagyságára gondolnak. Már csak az volt a kérdés: kik lehetnek az utódok?

Maresca helyére Liam Rosenior került, akinek a szurkolók számára elsőre ismeretlenül hathat a neve, nem véletlenül. A 41 éves angol szakember a francia Strasbourgot irányította – egyébként kifejezetten jól és eredményesen –, amely a Chelsea multiklubmodelljéhez tartozik, tehát eddig is Todd Boehlyék alkalmazásában állt, így ez következetes, érthető lépés, még ha Roseniornak ezen a szinten nincs is tapasztalata. 

Korábban a Bournemouthnál remeklő Andoni Iraola neve is szóba került – akit természetesen az MU-val is kapcsolatba hoztak, ám a favorit egyből a riválistól menesztett Maresca és a barcelonai távozása óta egyetlen csapat irányítását sem vállaló Xavi Hernández. Állítólag ők komolyan szóba kerültek az MU vezetőségénél, de az biztos, hogy a kinevezett ideiglenes vezetőedző Darren Fletcher lett, aki játékosként a Sir Alex Ferguson vezette sikerkorszakban futballozott az MU-nál. Könnyen lehet, hogy Fletcher az idény végéig marad, de a legfrissebb név, akit bedobtak: Oliver Glasner. Az Eintracht Frankfurttal El-győztes, a Crystal Palace élén a múlt idényben FA-kupát, a mostaniban Community Shieldet nyerő szakember tényleg fantasztikusan ténykedik, de első blikkre nem illik a manchesteriek nagyratörő álmaihoz, főleg hogy szintén három védővel játszik, mint az emiatt sokat kritizált Amorim. Bárkire is esik a választás, ha a felsorolt edzők lehetséges opcióként mind felvetődtek a manchesterieknél, az nem jelent jót, hiszen egészen különböző stílusú szakemberekről beszélünk. 

Vajon más, elit csapatot irányító PL-edző állása is veszélyben van? Persze direkt teszem fel így a kérdést a Liverpool kispadján ülő Arne Slotra utalva, akiről az idény egy pontján előbb el tudtuk képzelni, hogy a menesztés sorsára jut, mint két említett kollégája, de a múlt idényben bajnoki címet nyerő holland szakembert továbbra is biztosítják a bizalmukról – mintha ez ezen a szinten garancia volna… –, a csapat újra botladozik, de sokat javult, s jelenleg a Premier League negyedik helyén áll. A Liverpoolt Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos (meg persze Pécsi Ármin) miatt még jobban figyelemmel követjük, mint a többi PL-klubot, így ha változás lesz, arról még részletesebben értekezünk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!