Atlétikai vb: Nem volt vesztenivalóm – Márton Anita

– Mondja, hogy így tervezte az utolsó dobásra.
– Nem mondanám, hogy így terveztem, ám úgy látszik, a szokásom továbbra is megmarad, hogy utolsóra lököm a legnagyobbat – mondta Márton Anita a Nemzeti Sportnak. – Megint egy nagyon kiélezett verseny volt, két centivel szorultam le az utolsó sorozatban a negyedik helyre, de tudtam, hogy meg tudom csinálni, hogy ennél sokkal jobb eredményre vagyok képes. Utolsóra megint a szokásos, nem volt vesztenivalóm.

– Mit érzett, amikor a jamaicai lány két centivel nagyobbat dobott?
– Mérges voltam, mert nekem nem igazán ment úgy, ahogy szerettem volna. Benne volt, hogy hideg van, szakad az eső, de technikailag jó volt. Visszajátszották a lökéseket, és láttam, hogy nem jó, teljesen elcsapom az elejét, és nem azt csinálom, amit az utolsó időkben. Próbáltam összeszedni magam és nagyon keményen meglökni.

– Az utolsó dobásnál mi járt a fejében?
– Az, hogy próbáljam megint minél hosszabban meglökni. Meg ne lépjek ki.

– Kedden izgult már az eső miatt?
– Természetesen befolyásol minket, főleg azért, mert sajnos vizesedik a golyó, volt olyan lökésem, hogy kicsúszott a golyó a kezemből, és ez nem annyira jó. Kevésbé volt zavaró, hogy a zoknim tiszta víz volt. Szerencsénk volt, ahol le tudtunk ülni, ott nem áztunk. Több időt tudtunk szárazon tölteni.

– Mennyire hatott zavaróan a dobásnál az eső?
– Zavaró volt, mert nem volt száraz a golyó, kicsit csúszott is. Ezért sem sikerült az országos csúcsot meglökni, ám azért az érem megvan.

– Most már szabadtéri világbajnokságról is van érme.
– Igen, és nem is bronz jött most. Kívánhatnék jobbat, aranyszínűt, de most ez a reális, és tökéletes. Sikerült az olimpiai bajnokot megverni.

Az utolsó dobás