„A masszőröm, Ványi Tamás mondta azt, hogy szenvedjek azért, hogy örüljek, illetve örüljek azért, hogy szenvedhetek. Úgy gondolom, ez a csütörtöki futásomra abszolút igaz volt, mert egy szenvedős futás volt, hiszen az ötezer méter a maga tizenkét és fél körével abban a hőségben ami volt, nagyon megterhelő táv. Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy ennyiszer élvezhettem azt, ahogy a közönség nekem szurkol és engem buzdít” – emlékezett vissza Kovács Soma a világbajnoki futására, majd köszönetet mondott a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai stábjának.
„Nagyon szépen szeretném megköszönni a szövetség szakmai stábjának, hogy a világbajnoki szereplés lehetőségét megadták nekem. Ez egy olyan ajándék volt nekem, amit egész pályafutásomra el fogok magammal vinni és végig fog kísérni. Gondolkodtam rajta, hogy mi lett volna ha, mondjuk huszonnyolc évesen csúcsformában ér engem ez a hazai vb. Nyilván teljesen más lett volna, mert lehet, hogy akkor komoly döntős esélyekkel vágtam volna neki. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez most nemcsak nekem, hanem a többi fiatal magyar atlétának is jóval jobb volt, ebből többet tudunk kamatoztatni és olyan tapasztalatokkal gyarapodtunk, amelyet semmilyen más verseny nem tud megadni, talán csak egy olimpia” – vélekedett az ide legjobbját megfutó, s egyéni legjobbját megközelítő Kovács, aki a héten már elutazott az Egyesült Államokba, hiszen szeptembertől megkezdi tanulmányait a világhírű Harvard egyetemen.
