Krumplitest helyett – Deák Zsigmond jegyzete

Három magyar nehézatléta a kalapácsvetés világbajnoki döntőjében, amelyben egyikük harmadszor lesz harmadik, azaz bronz­érmes – nehéz lenne azt mondani, hogy ez az eredmény csalódást keltő. Főképp, ha hozzátesszük, Halász Bence 82.69 méteres tokiói teljesítménye volt minden idők legnagyobb vb-bronzot érő dobása. Más kérdés, hogy ezúttal ketten még nagyobbat dobtak: a kanadai olimpiai és világbajnoki címvédő Ethan Katzberg 84.70-nel vb- és egyéni csúcsot, a német Merlin Hummel 82.77-tel szintén egyéni rekordot. Persze okoskodhatunk úgy is, ha honfitársunk (aki olimpián ezüstöt, vb-n már három bronzot, Eb-n két ezüstöt és egy bronzot gyűjtött eddig) szintén megdobja az egyéni csúcsát, az egy hónapja a Gyulai Memorialon a Nemzeti Atlétikai Központban látott 83.18-at, akkor egy hellyel előrébb lép, ám ez a lényegen nem változtat.

A lényegen legfeljebb az változtathatott volna, ha a szombathelyi Dobó SE versenyzője világbajnok lesz, ilyesmi ugyanis még sosem történt a magyar atlétika történetében. A korábbi 19 szabadtéri vb-n hét második és nyolc harmadik hely volt a termés, utóbbi szám most kilencre emelkedett, tehát az arany még várat magára. Ha reálisak akarunk lenni, ennek megszerzésére a közeli jövőben még mindig Halásznak van a legnagyobb esélye. Ő egyébként az általa sokszor emlegetett ideális kalapácsvető képéből („oszlopláb, krumplitest, hosszú kéz”) a középső tulajdonságot idén átalakította azzal, hogy szépen „kipattintotta” magát. Meg is lett az eredménye, hiszen 2025-ben versenyről versenyre szenzációs sorozatokat produkálva úgy szórta a nyolcvan méter feletti dobásokat, mint bolond pék a lisztet. Most a tokiói világbajnoki döntőben például ötöt a hatból… Szóval sok szempontból ez pályafutása legjobb éve, ám a jelek szerint szakága további remek szereplőinek szintén.

Halász Bence a döntő utáni nyilatkozata alatt természetesen nem ugrott ki a bőréből örömében, de elégedetlen sem volt, hiszen úgy fogalmazott, még a rontott kísérletei is 80 méter felett vannak, s így fejezte be mondandóját: „Ha továbbmegyünk ezen az úton, ennél is szebb dolgok történhetnek…” Adja Isten! Erről jut eszembe, klasszisunk nyakában a kereszt számomra azt jelzi, másba is kapaszkodik, nem csak a kalapácsa fogantyújába, ami még sokat érhet pályafutása, egész élete során. Akár azt is, hogy övé lesz az a bizonyos sporttörténelmi első magyar vb-arany, vagy ha nem, emelt fővel, ép lélekkel viseli majd.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!