A futball csodája – Thury Gábor jegyzete

Nem lehet szavakat találni – lehet persze, elég elolvasni a 4–0-s angol győzelemmel végződő Liverpool–Barcelona Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágója utáni sajtóreakciókat.

A futball megdicsőülése volt a találkozó, továbbmegyek: nem csupán a megdicsőülése, hanem a himnusza. Hogy a 3–0-s előnnyel érkező Barcelona szupersztárjai, Lionel Messi, Luis Suárez és Philippe Coutinho miért képtelenek ekkora lélektani előnyben egyetlen gólt is összehozni, az legyen Ernesto Valverde vezetőedző és a Barca-szurkolók problémája.

A keddi eposz sokkal több mint egy futballmeccs. Arról tett tanúbizonyságot, ami a csapatsportok lényege: a közösség ereje képes mindent legyőzni. Egy jó vezetővel persze. José Mourinho, aki általában fukarkodik a dicsérettel, kifejtette, a döntőbe jutás a szív, a lélek és annak a diadala, hogy fantasztikus közösséget alakított ki Jürgen Klopp az Anfielden. A német edző személye, mi több, személyisége megkerülhetetlen ebben a sikerben, pedig reálisan maga sem gondolta, hogy csapata továbbjut. Nem véletlenül jelentette ki a győzelem után, hogy erre az estére örökké emlékszik majd – meg mondott más pozitívumot is, amit alig bír el a nyomdafesték… A visszavágót követő összekapaszkodásban látható volt, a sérült Mohamed Szalah felsőjén csak ennyi állt: Sohase add fel! Igen, ilyen közhelyes megnyilvánulások kísérték, kísérik a szinte példa nélkül álló bravúrt, s akkor még nem is beszéltünk az angol klub jelmondatáról, ami szabad fordításban annyit tesz: sohasem maradsz egyedül. Számos alkalommal beszélünk a szép eszmék kiüresedéséről, kedden néhány újra tartalmat kapott. Ennek tükrében érdemes a 2005-ös BL-döntős Liverpool-bravúrt is felidézni.

Az ember visszanyerte a futballba vetett hitét – lám, ez is egy elcsépelt frázis, de most igencsak helytálló –, egy pillanatra sem jutott eszünkbe, túlzottak-e a labdarúgókért kifizettet transzferdíjak, illetve a játékosfizetések. Az ilyen és ehhez hasonló győzelmek növelik az együttes és szurkolótábora közti kohéziót, mit nem adnék – persze más léptékkel mérve –, ha magyar pályán vagy magyar csapattal kapcsolatban történne hasonló. Válogatottunkkal megéltük az együtt szárnyalás örömét a 2016-os Eb-n – a honi labdarúgás szürke hétköznapjain még mindig ebből merítek reményt, hátha egyszer…

Az egyébként Beatles-imádó Klopp és a Liverpool előtt egy John Lennon–Paul McCartney szerzeménnyel tisztelgek: a kedd este egy „mágikus, misztikus utazás” volt.

A futball csodája.