Bacsa Péter: Jól indítottuk az olimpiai ciklust

– A szeptemberi, zágrábi világbajnokságról egy-egy ezüst- és bronzéremmel tért haza a válogatott, ezzel a minimumelvárást teljesítette, emellett három ötödik helynek is örülhettünk. Miként tekint az év fő eseményére?     
– A minimumelvárás teljesítésénél azért jobbnak értékelem a vébét, hiszen a dobogósaink és az ötödik helyezettjeink egyaránt olimpiai kategóriában érték el sikereiket. Való igaz, legalább két érem megszerzését tűztük ki célként, az átalakuló mezőnyben annak is nagyon kell örülni, hogy ez összejött. Az európai országok szinte mindegyike, amelyek harminc éve még az élvonalhoz tartoztak, mostanság alig-alig közelítik meg a dobogót – kezdte értékelését Bacsa Péter, az MBSZ ügyvezető alelnöke.

– Az áprilisi, somorjai Eb igazi sikertörténet: két arany-, egy ezüst- és három bronzérem Magyarország mérlege.     
– Azért is volt különleges az esemény, mert háromból két edzőnk itt mutatkozott be világversenyen szövetségi kapitányként. Nem mindegy, miként nyitnak, hiszen ez meghatározza a hangulatot – ezért különösen nagy öröm, hogy ennyire jól sikerült a kontinensviadal, a valaha volt egyik legjobb szereplésünket tudhatjuk magunk mögött. Mindent összevetve, a tavalyi év viszonylagos csalódása után kiválóan alakult a mostani esztendő, jól indítottuk az olimpiai ciklust, ami nagyon fontos, mert hitet ad a versenyzőknek és az edzőknek egyaránt.

– A világversenyen szerzett összesen nyolc érmünkből hét a kötött­fogásúaké.     
– Semmi újdonság sincs abban, hogy ez a fogásnem a húzóágazatunk, mindig is így volt. Lőrincz Viktor kiválóan mutatkozott be szövetségi kapitányként, a szívét-lelkét beleteszi a munkába, nagyszerű a csapatösszhang, a szakmai stáb szíve együtt dobban a srácokéval. Kialakult a válogatott gerince, a sportolók átlagéletkora huszonöt-huszonhat év körül mozog, ami ideális.

– Mi a helyzet a szabadfogásúakkal?     
– Az év meglepetése Végh Richárd Európa-bajnoki bronzérme, tőle talán még nem most vártuk az áttörést, mégis megmutatta, hogy ott van a legjobbak között. Honosított klasszisaink, Muszukajev Iszmail és Bajcajev Vlagyiszlav az életkoruk miatt már inkább kifelé mennek, meglehet, az idei volt a hattyúdaluk, a Los Angeles-i olimpiára már nem számolunk velük.

– A hölgyeknek három ötödik hely jutott az Eb-n. Mi hiányzik a dobogóhoz?     
– Látok biztató jeleket, de azt várom az edzőktől, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek az erőfejlesztésre. A lányaink technikailag képzettek, ám az ázsiai hölgyek jóval erősebbek náluk, ezért nem tudnak kellőképpen érvényesülni ellenük. Bízom a csapatunkban, közel járunk a legjobbakhoz, néhány lépcsőfok megtétele hiányzik csupán.

– Két világeseménynek is otthont adtunk idén, a Polyák Imre–Varga János-emlékversenynek és a veterán-világbajnokságnak. Minden úgy alakult, ahogyan vártuk?     
– A rangsorverseny rekordlétszámot hozott, a négy idei megméretés közül miénk volt a legnépesebb. Engem is meglepett a jó szereplésünk, tizenkét érmet nyertünk, ugyanerre csak az oroszok voltak képesek. A szervezést tekintve rutinból dolgoztunk, jövőre rendezzük meg utoljára a Polyák Imre–Varga János-emlékversenyt, az olimpiai kvalifikációs sorozat átalakulásával megszűnik. Az új versenynaptár kialakítása már zajlik, a viadalt ehhez alkalmazkodva szeretnénk továbbvinni, valószínűleg más néven. A veterán-világbajnokság más jellegű élményt adott, elsősorban nem a sportteljesítményen volt a hangsúly, hanem hogy az idősebb generáció miként győzi le saját magát. Persze, jól mutatott a nyolc arany- és kilenc további érmünk, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy veteránjaink példát mutattak.

– Milyen tervekkel vágnak neki 2026-nak?     
– Lényegi változások nem történnek, a kormánytól kapott anyagi támogatásunk néhány százalékkal nő, szeretnénk ennek egy részét a klubokhoz irányítani. Büszkék vagyunk arra, hogy kiemelt támogatást kapnak, a sportágak közül arányosítva mi honoráljuk a munkájukat a legnagyobb mértékben. Az eredményeket tekintve szeretnénk megtartani az idei sikerességünket, esetleg kicsit túlszárnyalni. Tesztév lesz a következő a 2027-es hosszú és kimerítő kvalifikációs folyamat előtt. Ennek érdekében azt modellezzük, miként alakíthatunk ki kettőnél többször csúcsformát egy évben. Már a Los Angeles-i játékokra készülve az a terv, hogy az Egyesült Államokban is edzőtáborozzunk, szigorú orvosi felügyelet mellett vizsgáljuk a körülményeket és az akklimatizáció hatékonyságát. Emellett, ha minden jól megy, Japánban, Iránban és Kazahsztánban is rendezhetünk összetartást. Mozgalmas esztendőnk lesz tehát, bízunk benne, hogy jövőre is számos sikerről beszélgethetünk ilyenkor.