Vitek Dárius: Próbálok mindig a jelenben maradni

– A kötöttfogású válogatott épp két hete érkezett meg a tiranai Európa-bajnokságról. Hogyan töltötte az azóta eltelt időszakot?
– Erőteljes semmittevéssel! – felelte Vitek Dárius. – Meglátogattuk a családot, nálunk és a barátnőméknél is jártunk, ezen a hétvégén pedig wellnessezünk.

– Az Eb-t két UWW-rangsorverseny előzte meg, Zágrábban bronzérmet szerzett, Tiranában kiesett. Miként tekintett ezekre?
– Felkészülési állomásként. Albániában nem az bántott, hogy kiestem, hanem az, hogy megsérült a kezem, és utána sokáig nem tudtam vele úgy edzeni, ahogyan szerettem volna. Ha megnyerem ezeket a viadalokat, akkor sem utaztam volna más mentalitással az Európa-bajnokságra, nem éreztem magam kirobbanó formában, sőt, még az Eb-n sem…

– Ez miben nyilvánult meg? A teljesítményén abszolút nem látszott…
– Fizikailag rendben voltam, viszont nem éreztem azt a versenyhangulatot, amit ilyenkor szoktam. A konditeremben azt tapasztaltam, hogy egyre nagyobb súlyokkal dolgozom, azt azonban nem éreztem, hogy ez az edzéseken is visszaköszön. Valahogy hiányzott a hangulat, nem tudom megmondani, miért, gondolkoztam rajta, de nem akartam rágörcsölni. Két nappal az Eb kezdete előtt próbáltam elkapni a „flow-t”, de csak nem akart jönni… Viszont amikor szőnyegre léptem, akkor már azt éreztem, hogy megérkeztem, ott már minden rendben volt.

– A döntőig vezető úton két meccset is egy egyre, előbb szerzett ponttal nyert meg, amikor kellett, akciózott, az ukrán Mihajlo Visniveckij elleni negyeddöntőben három kettőre győzött. Hogyan látja utólag ezeket a meccseket?
– Szinte teljesen egészében megvalósítottam azt, amit előzetesen megbeszéltünk. Nem akartam felesleges kockázatot vállalni, ha egy eggyel le tudom hozni a mérkőzést, az bőven elég – így is tettem, lehet, ez nagyképűnek hangzik, de azt éreztem, ha kellene, tudnék pontot csinálni. Kétségtelen, hogy a legkellemetlenebb ellenfél az ukrán volt, ott borult az előzetes tervem, de szerencsére jól reagáltam és megoldottam.

– A döntőben történelemírásra készült ön ellen a doppingvétség miatt kétéves eltiltásából visszatért háromszoros olimpiai érmes, ötszörös világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok Riza Kayaalp. A célját elérte a török legenda, a tizenharmadik Eb-címével egyedüliként állt a vonatkozó ranglista élére. Miként készült rá az aranycsata előtt?
– Ugyanúgy, ahogyan az összes többi meccsemre. Egyáltalán nem tartottam tőle, persze, tudom, hogy azért elég sikeres sportoló, de ez a része nem nagyon érdekelt. Hét egyre kaptam ki, ha őszinte akarok lenni, akkor a lenti védekezésem miatt, ezt mindenképpen fejleszteni kell. Állásból egész jól álltam a sarat, ott nem volt gond. A lenti támadásom sem a legerősebb, de szerintem fontosabb, hogy rajtam ne csináljanak pontot lentről, mint az, hogy én csináljak, mert reálisabbnak látom, hogy állásból viszont sikerül akciót végrehajtanom.

– A legutóbbi három világversenyen dobogóra állt, tavaly harmadik helyen zárt az Eb-n, majd ezüstérmet szerzett a vb-n, és most az Európa-bajnokságon is döntőbe jutott. Hogy tekint erre?
– Úgy, hogy jó úton haladok. Nagy öröm, hogy sikerül eredményeket elérnem, ezek olyan állomások, amelyek igazolják, hogy valamit jól csinálok.

– Milyen célokkal vág neki a Los Angeles-i olimpiáig tartó időszaknak?
– Készülök, próbálok mindig a jelenben maradni és arra összpontosítani, ahol az adott pillanatban tartok éppen. Nem szeretek előre gondolkozni, tervezni, persze, vannak céljaim, ám ezekkel nem teszek plusz terhet magamra. Az állomások azt jelzik, hogy jó az irány, ezek elég erőt adnak a mindennapokban ahhoz, hogy csináljam, dolgozzak, és folyamatosan arra koncentráljak, miként fejlődhetek hatékonyan.