TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy rossz korba született. A maestro (Federer) és a szuperhős (Nadal) szerepe foglalt volt, ők ketten a nagyközönség szeretetét is elosztották egymás között, Djokovics lett az, aki el akarja rontani az ő játékukat.

ALAPVONAL. A kenyérkereső sportembereket tisztelni illik, bármennyire is szeretné az ember jobbnak hinni magát, mint azok, akik a gyepen rohannak a labda után.

ALAPVONAL. Mindenkinek vannak emlékei arról, amikor nüanszokon múlott a kiemelkedő diadal. Hogy magyar szokás-e, nem tudom, de többnyire az marad meg az emlékezetben, amikor nem sikerült.

ALAPVONAL. Ne csodálkozzunk, hogy a magyar emberek kíváncsiak ezen sportágak világbajnokságaira. Biztos így lesz mától a BOK-csarnokban is.

ALAPVONAL. Valóban csupán karnyújtás a végtelen? Vagy a gyémánt még csiszolatlan, és pusztán a szerencsés napállásnak köszönhetően esett rá egyszer, talán egyetlenegyszer éppen úgy a fény, hogy teljes pompájában ragyogott?

ALAPVONAL. Fekete Margitnak esélye sem volt a múltjából megélni, sportolni azért próbált, de a manchesteri egyetem férfi kosáregyüttesénél edzegetve túl keménynek, a női gyephokicsapatnál pedig túl gyorsnak, túl profinak találták játékostársai.

ALAPVONAL. Ezüstérmeseink viszont tökéletesen megtestesítették az ókori görög és az ebből fakadó coubertini ideáltípust.

ALAPVONAL. Ahogy az illik egy, a nemzetközi atlétikai versenynaptárban egyre előkelőbb helyet elfoglaló viadalhoz. Amelyet minden pillanatban beleng a névadó Gyulai István emléke.

ALAPVONAL. Ha pedig a FIFA azt látja, hogy a négyéves vb-ciklus alatt a férfiaknál összesen 6.1 milliárd dollár a világbajnoksághoz köthető bevétele, míg a nőknél csak 131 millió, akkor azért nagyon nem lehet ugrálni.

ALAPVONAL. A rentabilitás megköveteli, hogy a sportesemények minél inkább globalizált látványossággá váljanak, s a szurkolók/fogyasztók a világ minél több tájáról érkezzenek.

ALAPVONAL. Az önértékelés, amely akár valós, akár torz, független attól, mit ír az újság, olvassák-e egyáltalán az érdekeltek, vagy sem. És – sajnos – nem változik gombnyom(ogat)ásra.

ALAPVONAL. Murphy után szabadon: a strandsportok szinte törvényszerűen fejlődnek a szervezettségnek és az eredménycentrikusságnak arra a fokára, ahol elveszítik eredendő lényegüket, bájukat, vonzerejüket.

ALAPVONAL. Mennyire tesz jót egy 18 esztendős fiatalnak, aki azzal kel és fekszik, hogy szinte napról napra nő az értéke?

ALAPVONAL. A NOB ma már nem is engedné, hogy a játékokat brutális gigaberuházások megvalósítására használják.

ALAPVONAL. Az országhatárok légiesítésének sportos felvetései is furcsán hangzanak még. Nekünk azonban, akik tudjuk, hogy egy vérből vagyunk, lehet, sőt kell, hogy támadjanak ötleteink.

ALAPVONAL. A Juventus eljutott arra a szintre, ma már bárkit meg tud szerezni és bárkit meg tud fizetni. Ez persze borította a fizetési struktúrát is, Cristiano Ronaldo csaknem négyszer jobban keres, mint az addigi csúcstartó Higuaín.

ALAPVONAL. Mi a számonkérési metódus, milyen ismérvek mentén lehet a kedvezményezettek köréből kiesni vagy éppen bekerülni a pikszisbe? Adekvát választ még nem kaptam.

ALAPVONAL. Az eszközből egyértelműen cél lett, magától értetődően, hiszen az egzisztencia mindenekfelett. Nem rossz üzlet olimpiai bajnoknak lenni, ám emiatt ne törjünk pálcát a sportolók felett.

ALAPVONAL. A tét nagyságát, a mieink játékát, az ellenfél képességeit és az eredményt mérlegre téve, melyik a magyar futballhistória legbecsesebb mérkőzése? Aligha kérdéses, hogy az 1954-es világbajnokság Magyarország–Uruguay elődöntője.

ALAPVONAL. A fiatalok hihetetlen érzelmi viharokat képesek kelteni, és nem csak akkor, ha éppen a világ teteje felé közelítenek. Egyszerűen azért, mert ők jelentik a jövőt.