TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A feltúrt játéktér képe pedig egyenesen megnyugtatóan hatott a nyár folyamán: fűtésberendezés került a gyep alá, vége a cidrizésnek, az időjárás-előrejelzések hisztérikus böngészésének, a műanyag fóliák ide-oda húzogatásának.

ALAPVONAL. Szervezőknek, szurkolóknak, televíziós társaságoknak, sőt, a versenyzőknek is jó üzlet, ha a két nem képviselői, azon belül is a legjobbak állnak szemben egymással, sportágtól függetlenül.

ALAPVONAL. Rádöbbenhettem, hogy ezzel a pillanattal eljutottunk az evolúciós fejlődés azon fokára, hogy a négykézlábról a talpra állás után már az alsó végtagunkat sem kell használni, úgyhogy innen már tényleg csak egy lépés, s eggyé válhatunk a számítógépekkel.

ALAPVONAL. A sportot nemcsak azért lehet szeretni, ami megvan benne, hanem azért is, ami nincs. És ez akkor is igaz, ha 2019-ben egyetlen érmet és meccset sem nyerünk. Azért persze inkább nyerjünk!

ALAPVONAL. A könyvhét slágerének tarthatjuk Shane Tusup Egy szerény úszóedző panaszai című művét.

ALAPVONAL. Sejtésem szerint még jó ideig elcsatázgatnak egymással a gazdagok, tehát a topklubok és az UEFA, arra persze gondosan vigyáznak, hogy háború ne legyen belőle.

ALAPVONAL. Példaképnek állítják be, és hőssé kiáltják ki azt a teniszezőt, akinek nevéhez (újból) az év balhéja köthető.

ALAPVONAL. Nyilván minden egyes sportolónak és sportágnak megvannak a maga hasonló történetei, de az legalább ennyire nyilvánvaló, hogy az alapozás azért nem csak erről szól, sőt, leginkább az ellenkezőjéről: egy-egy keményebb edzés végén nemhogy röhögni, élni sincs kedve az embernek.

ALAPVONAL. Mourinho valóban speciális edző, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Be kell látnia, hogy a képességeihez olyan csapat illik, amely a legszűkebb elit és a BL-középcsapatok közötti vékony zónában foglal helyet.

ALAPVONAL. A lányaim nem gombfociznak, gombkézilabda meg nincs. De ha majd egyszer jönnek az unokák, valamelyiküknek talán én is odateszek két barna dobozt a karácsonyfa alá.

ALAPVONAL. Amikor a labdarúgásra csodálkoztam, egy dolgot képtelen voltam fölfogni tízévesen. Miért gúnyolja a győztes a vesztest mámorosan, miért nem vigasztaló szóval közeledik felé?

ALAPVONAL. Aztán napra pontosan fél évszázaddal ezelőtt, 1968. december 22-én azzal szembesülhettem (volna) a Népsportot olvasva, hogy szép-szép, ami Mexikóban történt, de azért ne ájuljunk el a sikerektől.

ALAPVONAL. Pinteát ma is megcsodálják szülőfalujában, csak egészen másként. »Ne bolonduljatok meg, ugyanaz a Crina vagyok, akit ismertek« szokta mondani az otthoniaknak.

ALAPVONAL. Mégis lehet valami vigasz – gondolkodott el Apa, talán húsz-harminc év múlva is lesz szurkoló, aki meccset néz, sporthíreket olvas, sőt, néha még jegyet is vált valamelyik stadionba.

ALAPVONAL. A legjobbak már főállású profik, sokan közülük legalább egymillió fontot keresnek évente. Elvágtuk a kocsmákhoz fűződő köldökzsinórt, a darts ma már major sport.

ALAPVONAL. Érdekes lenne tudni, hogy a sportolók közül hányan és mennyit értenek a tréningeken és meccseken elhangzó utasításokból. S tesztként lefordíttatni velük az edzői monológokat.

ALAPVONAL. Bár üdvös, hogy a kiemelt sportágak az utóbbi években virágzásnak indultak, de a vadhajtásokat folyamatosan nyesegetni kell.

ALAPVONAL. A futball ugyebár csapatsport, így fogalmilag minden edzés csapatépítő tréning. Ha nem az, valami nem stimmel.

ALAPVONAL. Csak most döbbenek rá, hogy már-már az ilyenkor, advent tájékán szokásos óhajainkat fogalmaztam meg. Pedig isten bizony, csak kézilabdázásról akartam írni.

ALAPVONAL. A tét, a kockázat felvállalása mutatta meg Panenka lelkierejét, szakmai nagyságát, s hozta meg hírnevét, mint ahogy Kariusnak is az lett a keresztje, hogy a fél világ látta a szerencsétlenkedését.