csupasport bannerhátsófüves banner

BOGI BLOGJA Spartathlon welcome drink

Vágólapra másolva!
2019.10.05. 15:00
null
Igen, a Spartathlonon futni kell, sokat és lehetőleg gyorsan – Bogi újra ott volt a versenyen, és azt tapasztalta, hogy akad ennél is nagyobb kín. Fotófeltöltés, szobacsere, kényszerbliccelés és sok minden más.

Tudom, mindenkinek a könyökén jön ki a Spartathlon, mégis lehúzok még egy bőrt a témáról, leginkább azon nehézségeket felsorolva, amelyek már az elején is adódnak. Az eleje alatt a nevezést értem. Szintidőn túli kicsúszásom miatt már ezerszer bocsánatot kértem, így ezt mellőzve most itt megmondom keményen, mitől akkora szopoládé a Spartathlon – már azon kívül, hogy futni kell.


NEVEZÉS


Ha azt hiszed, megkönnyebbülve hátradőlhetsz, amikor megkapod az e-mailt, hogy indulhatsz, tévedsz. A neheze akkor következik, amikor durván meg kell birkózni a hivatalos oldal nem túl acélos rendszerével. Három éve fél órás próbálkozás után feltöltöttem egy képet, mert azt kell. A fél fejem volt rajta. Nekem mondjuk nem gond, de tartottam tőle, nekik ez nem felel meg, így egy szalonképesebb képet próbáltam feltölteni. Nem sikerült. Végül lefotóztam a személyim, amelyen nyilván úgy nézek ki, mint akiről éppen most készült rendőrségi fotó a fogdában egy végigekizett éjszaka után.


 

 

Ha kísérőt merészelsz vinni, szintén problémák adódhatnak. Nem egy-két levelezést bonyolítottam le, amikor bejelöltem, hogy két alapcsomagot kérek kedves szupportjaimnak, amely mindössze 120 euró; majd jött a nagy nap s a levél, hogy mikor küldöm a kísérők fejenkénti 600 eurós pénzét. Veszítettem hirtelen másfél liter verítéket, de végül leboltoltuk, hogy marad a basic csomag, így nem kellett elárverezni a házat.


Az idén csak annyi problémám volt, hogy küldjem a kísérőm pénzét, mondom, kettő lesz, megírtam a nevüket többször a biztonság kedvéért, de ezek szerint a klaviatúrát mégsem ütöttem elég nyomatékosan.



SZÁLLÁS


Lehet, én futok bele csak ilyen szitukba, de ha a közös szállást választod, cipelned kell párszor a bőröndödet oda-vissza az épületben, mire végre ágynak dőlhetsz. Tavaly gyanútlanul beléptem a szobába. Csodálkoztam is, hogy egyből működött a zár, bár feltűnt, hogy lehet ott valaki, és nem engem vártak welcome neszesszerrel. Így is volt, kopogtak, jönnének takarítani. Mondom, most jöttem, csá. Telefonálnak a recepcióról, jönnének takarítani, ugyan, menjek már le. Mit tehettem, lementem. Jaj, bocsánat, rossz szoba kulcsát adták, a szomszéd szobát legyek oly kedves birtokba venni. Idén kísértetiesen megismétlődött a szitu. Valamiért szeretik rám osztani az aktuális poltergeist szerepét, mert amikor az amúgy igen csinos és kényelmes spártai szállásra értem hányatott állapotban, nem voltam rajta a listán. No para, volt, aki visszamondta a szállást, ott elférek. Pöpec, nem kell a híd alatt sátraznom.


Az ajtót nyitó kártya már a birtokomban volt, de tudtam, a sztorinak ezzel még nincs vége. Nem volt. Nem nyitotta a zárat. Sebaj, kérjünk egy másik kártyát. Nem nyitja. Sebaj, jöjjünk fel a recepciós hölggyel kártyával. Jaj, bocsánat, rossz szobát adtak, legyek kedves a másik szobát birtokba venni. Így lenne ötösöm a lottón, könyörgök.



UTAZÁS


Ha azt hiszed, Spártából csak úgy lazán eljutsz Athénba, ha a buszos lehetőséget veszed igénybe, természetesen tévedsz. Magam sem tudtam, hogy elkeseredésemben vagy a már kabaréba illő szitu miatt sírjak. Igen, felültem egy buszra, ott volt fél Ázsia, most ez lényegtelen, de egy ismerős sem volt, így csak néztem, mint hal a szatyorban, hogy mi történik majd. Először is az, hogy a városban szűkek az utcák, tessék lehúzni a buszról, és gyalogolni fel azon a jó kis dombos utcán.


Már majdnem megtörtént a csúcstámadás, amikor a buszos bácsi kiált, hogy vissza, nem arra kell menni, gyökerek! Hogy hova is mentünk volna pontosan, részletkérdés. A maradék motyó felmarkolása után irány a szobor, ahol jól kifotózhatja magát az ember – de amikor megállt a busz, és jött egy csávó elküldeni a sofőrt a vérbe, hogy rossz helyen áll, a busz elhúzott, ki tudja, hova.



 

Nem mondhatja senki, hogy nem tettem meg mindent a becsületes tömegközlekedés érdekében, de ha nem engedik, akkor marad a bliccelés. Nem állítom, hogy nem állt bennem vigyázzba kulabá, hogy megjelenik a helyi ellenőr, de már olyan mindegy volt. Végül is fél nap utazás alatt sikerült megtenni 250 kilométert. Egy darabig tuti nem szidom a MÁV-ot.


Fotók, címlapfotó: Magyar Spartathlon Csapat

Legfrissebb hírek

Megtalálta az útját – boldogságot ad neki a terepultrázás

Csupasport
2026.02.02. 14:30

A téli alapozás fontossága a futásban

Csupasport
2026.02.01. 22:06

Kevesebb az ideje a futásra, de így is nagy célokat tűzött ki

Csupasport
2026.01.31. 22:59

Mátyás Bence szeretne megismerkedni a backyarddal

Csupasport
2026.01.29. 14:17

Vachtler Ferenc: Fejben is folyamatosan edzeni kell

Csupasport
2026.01.28. 13:15

Bogár János és a Daráló: Még nem versenyeztem ilyen hidegben

Csupasport
2026.01.27. 14:29

A hideg, a köd és a hó ellenére több mint 600-an értek célba a Normafán rendezett futóversenyen

Csupasport
2026.01.26. 18:58

Wings for Life futóverseny a Hungaroringen

Csupasport
2026.01.24. 16:54
Ezek is érdekelhetik