„Egyre többször gondolok arra, hogy közeleg a világbajnokság”

„A családi nyaralásunkat lefoglaltuk már májusban, azelőtt, hogy kiderült volna, indulhatok a világbajnokságon. Egy másik családdal szövetkezve jöttünk el Olaszországba, nem akartunk lemondani erről, a gyerekeknek is fontos, hogy kicsit együtt legyünk nyugalomban. Ők nyaralnak, én meg csinálom keményen az edzéseimet.

A Magyarországhoz legközelebb fekvő részen, Bibione és Jesolo környékén, Caorléban egy kempingben foglaltunk házikókat, hétfőn jövünk vissza. Tipikus nyaralóövezet, a közelben nincs atlétikai pálya, nem is létszükséglet, de a résztávos edzéseket könnyebb lenne ott végezni. Káldy Zoli ugyanúgy küldi a terveket minden napra, és reggel, mielőtt nagyon meleg lenne, edzek, aztán amennyire sikerül, csatlakozom a programokhoz. Nem töltök órákat a napon, eléggé kiszívná az energiámat, mindenesetre próbálok együtt lenni a gyerekekkel, edzeni, pihenni, élvezni a tengert és regenerálódni, aztán általában én is lefekszem akkor, amikor a legkisebb gyermek ebéd után. A kempingben délután egytől háromig nem lehet hangoskodni, ez segít a délutáni pihenésben.

A legnagyobb problémám, amire figyelnem kéne, hogy hízzak, az edzőm meghatározta, hány kilónak kell lennem augusztus 26-ra, ezzel küzdök.

Hogy el tudjam érni, hetente konzultálok a dietetikusommal, ám egyelőre nagyon kicsit még fogytam is. Igyekszem minél több olasz ételt enni. Most mindennap »csalónap«, azt eszem, amihez kedvem van, lehet pizza, tészta, tengeri herkentyű. Jó lenne, ha nem zsírban jönne fel a szükséges kiló, hanem inkább izomban. Sajnos az edzés miatt egy étkezést átugrok, éppen csak bekapok valamit futás előtt, aztán ebédelünk valamit a strandon, de vacsorára igyekszem sokat enni. Nehezen tudok enni melegben, valószínűleg ilyen az alkatom.

A gyerekek jól viselik a helyzetet, belenőttek abba, hogy anya edz, fut, a férjem helytáll a gyerkőcökkel – megadják nekem a lehetőséget azáltal, hogy lassabban ébredeznek, megy a reggelizés, a mesenézés. Ez a nap könnyebb része, és amikor kezdenek bepörögni, mennek a vízpartra, akkor újra ott vagyok velük. Együtt vagyunk a kisebbik gyermek keresztanyukájával és a nagyfiával, ők is sokat segítenek.

Szerencsére nincs negyven fok, amivel rémisztgettek, 28-29 fok van, reggel 23-24 körül, ami ideális, kicsit hűvösebb, utána azért bedurvul, de legalább a fiúk egész nap tudnak medencézni.

Ha 35 fok körül lenne a hőmérséklet, nagyon korán kellene kelnem, és abban nem vagyok valami jó, örülök, hogy nem muszáj.

Egyre többször gondolok arra, hogy közeleg a világbajnokság, futás közben átélem, milyen lesz majd a budapesti vébén futni, és egyre többen érdeklődnek, hová álljanak a pályán, hol segítsenek, hol tudnak a legjobban szurkolni – egyszóval izgulok!”