Továbbra is terepultrafutó, de az aszfaltos maratonik sokat segítenek céljai elérésében

Talán nem tévedünk, ha terepultrafutónak tituláljuk önt, azonban már több szép eredményt is elért aszfaltos maratonin, legutóbb Bécsben magyar országos bajnok lett. Honnan jött ez a vonal?

Térjünk rá a maratoni ob-ra: milyen volt?

Nem vagyok elégedett vele, előzetesen két óra harminchat-harminchét percet saccoltunk, ha jó napom van, és két óra negyvenet, ha bármilyen kisebb probléma adódna a táv során. A végére nagyon lelassultam, ha tudtam volna tartani a tempómat, jobb eredményt értem volna el. Az egy dolog, hogy mit gondolok, és egy másik, hogy a számok mit mutatnak. Az adatok szerint jobbat mentem, mint tavaly, megnyertem az országos bajnokságot, harmadik lettem a kategóriámban, valamint tizenötödik összetettben, ezek pedig mind nagyon jól hangzanak.

A pálya második fele kifejezetten szeles volt, iszonyatosan szédültem az utolsó kilométereken, valószínűleg a szél miatt. Legközelebb az lesz a cél, hogy az utolsó szakaszt is ugyanúgy fussam, mint az elejét.

Ami a legfontosabb, büszke vagyok a két kislányomra. A család támogatása nélkül nem tudnám csinálni, így a férjemnek és a nagyszülőknek is nagyon sokat köszönhetek. Nemrég védtem meg a doktorimat az egyetemen, viszont az utóbbi időben nem kellett már tanítanom és óráim sem voltak, így bárhonnan tudtam végezni a feladatom, nem voltam helyhez kötve. A hongkongi doktori iskola más, mint a magyar, egy-két változtatást kell még eszközölnöm az anyagomon, hat hónap múlva pedig leadnom a végleges verziót, és akkor hivatalosan is végzek.

Milyen gyakran tudnak Magyarországra jönni?

Keveset járunk haza, de nagyon fontosnak tartom, hogy meglegyen a gyerekek kötődése Magyarországhoz. Lényeges, hogy ápoljuk a magyar kultúrát, tartsuk a kapcsolatot a magyar barátinkkal, és természetesen az otthon élő családtagokkal. Egy évben azért több alkalommal is hazalátogatunk.

Milyen Hongkong az ultrafutás szempontjából?

Budapest és Hongkong eléggé különbözik egymástól, de abban hasonlítanak, hogy mindkét városban remek adottságok vannak a terepfutáshoz. Sokan azt hiszik, hogy az ázsiai város csupán felhőkarcolókból áll, azt viszont kevesen tudják, hogy negyven százaléka zöld terület, ki vannak építve biztonságos terepfutó-útvonalak. Így minden hétköznap helyben terepen futok, hétvégén pedig sokszor útra kelek, és távolabbi helyekre is eljutok sportolni.

Hongkongban gyönyörűen kiépítették azt a nagy zöld területet, csodálatos a panoráma, futás közben rá lehet látni a városra. Ahogy Magyarországon, ott is egyre népszerűbb az ultra, és sokan vannak, akik mind terepen, mind aszfalton futnak.

Ez az év fizikailag és mentálisan is nagy kihívás lesz, nehéz lesz megtalálni az egyensúlyt, izgalmas feladatok várnak rám. A két ikonikus százmérföldes terepultra, a Western States Endurance Run és az Ultra-Trail du Mont Blanc lesz a fő verseny, előbbi tavaly jól sikerült, remélem, idén is, utóbbin pedig javítani szeretnék az előző évi eredményemen.