Egyik oldalon jég és hó, a másikon sár, de az ismerős terepviszonyok segítették

Az idei Bodri Trail nem az első volt az életében…

Alapvetően triatlonozom és aszfalton futok, a terepfutás régi-új szerelem – mondta Kőhidi Csilla. – A télen úgy döntöttem, hogy másfajta kihívásokat keresek, így a terepfutás felé nyitottam, ráadásul a párom terepfutó, így ez jó lehetőség a közös időtöltésre is. Amikor összeraktam a tavaszi szezont, remek felkészülési versenynek tűnt a Bodri Trail. Egyébként korábban már részt vettem ezen az eseményen, már akkor nagyon tetszett a hangulata, a szervezés és a helyszín. Jó érzés volt ismét itt versenyezni. Előzetesen nem tűztem ki semmiféle konkrét célt, csupán saját magamra akartam figyelni, a futásomra, a helyezés nem érdekelt. Abban bíztam, hogy az első ötben végzek, ám arra nem számítottam, hogy első leszek.

Mégis, hogyan sikerült?

Önnek mi volt a legnagyobb kihívás?

A sár. Azonban megfelelő volt a felszerelésem, illetve ezt megelőzően futottam a Vértesben, szóval valamennyire felkészültem ezekre a körülményekre, nem voltak ismeretlenek ezek a terepviszonyok.

Március elején a Gánt Trail huszonöt kilométeres távját teljesítette: mi jön ezt követően?

Áprilisban a ötven kilométeres Vértes Terep Maratonon leszek ott. Ez lesz az első terepultraversenyem, nagyon várom már. Májusban aztán következik a Triton Trail Vertical hatórás viadala, ez egy újfajta esemény, megfogott, izgalmas kihívásnak találom, emiatt döntöttem úgy, hogy az idén a terep felé fordulok.