Nem számított rá, de nagyot harcolva bronzérmet szerzett az UTH leghosszabb távján

Elégedett a bronzéremmel?

Mivel a Mátra 115 után egy héttel volt az Ultra Trail-Hungary, így nem voltak vérmes reményeim, azzal a céllal vágtam neki a versenynek, hogy az első tíz lány közé kerüljek – mondta Tangl Eszter. – Bevallom, a tizenöt órán belüli teljesítés is megfordult a fejemben, de mivel nem éreztem magam teljesen kipihentnek, ezt nem tartottam reálisnak. Úgy voltam vele, beleadok mindent, aztán majd meglátom, hogy ez mire lesz elég. Éremszerzésben nem gondolkodtam, de természetesen nagyon örülök, hogy végül összejött.

Milyen volt a futás?

Bevallom, az elejét elfutottam, Dobogókőig rendesen megnyomtam, ez a tíz kilométeres szakasz a Petzl-lámpáért ment, ami az enyém is lett. Ekkor egy darabig a gyorsabb srácokkal is sikerült együtt haladnom, de tudtam, hogy ennek meglesz a böjtje, s hamar lelassulok. Érdekes, mert akkor éreztem egy nagy nyugalmat, amikor a női győztes, Kszenyija Avgyejeva megelőzött huszonöt kilométer környékén. Hogy miért? Mert már nem éreztem az első hellyel járó nyomást, ugyanis tudtam, hogy ez most nem reális. Aztán amikor Bartos Virág is elém került, még inkább megnyugodtam, tudtam, hogy körülbelül most vagyok a reális helyemen. Egyébként most sem néztem meg előzetesen a rajtlistát, csupán magammal akartam foglalkozni, nem a társaimmal. Fáradtam rendesen, minden emelkedőn égtek a combjaim, a lejtőkön pedig nagyon figyelnem kellett. A kelleténél gyakrabban sétáltam bele, de emiatt nincs bennem rossz érzés, ugyanis így is közel húsz percet javítottam a tavalyi időeredményemen. Volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, nem lesz meg a tizenöt órán belüli beérkezés, de végül bőven meglett. Küzdelmes verseny volt, egy pillanatra sem adtam fel, megharcoltam az éremért.

Nehézség minden versenyen van, ezúttal mi volt?

Kijönni a mélypontokról. Nem úgy ment a futás, ahogy kellett volna, vagy ahogy megszoktam, emiatt kissé el is keseredtem. Sosem szoktam ilyet csinálni, de nézegettem a szintrajzot, számoltam, hány hegy, hány „tüske” van még hátra. A frissítőpontokon rendre feltöltődtem, a segítők rendkívül kedvesek voltak, szurkoltak, biztattak, sőt, a nevemen szólítottak. Ez mindig új lendületet adott a folytatásra.

A hétvégén újabb kemény erőpróba vár önre.

Most három hétvége alatt három száz kilométer feletti megméretést teljesítek, a Mátra 115 és az Ultra Trail-Hungary után most szombaton jön a privát Ultra Tisza-tó. Ezt követően egy rövid pihenő következik, de természetesen az edzéseket folytatom. A Kazinczy200 családi program miatt sajnos ebben az évben kimarad, de tervben van néhány instant kör, illetve a Vadlán Terep Ultrán, ahogy minden esztendőben, most is ott leszek.

Címlapfotó: Salomon/Ultra-trail Hungary