Immár edzőként ad tanácsokat Virág Pál, az egyik legjobb magyar ultrafutó

Mérföldkőhöz érkezett: a közelmúltban létrejött a hivatalos futóedzői oldala.

Vannak már tanítványai?

Az esztendő végén jött egy megkeresés egy cégtől, amely azt kérte, hogy készítsem fel a dolgozókat novemberre a félmaratonira, így február óta negyvenen készülünk. Ez jó alap, az iskola alatt már el tudtam kezdeni élesben. Nem meglepő módon heti szinten küldöm nekik az edzéstervet, s ha tehetem, csatlakozom az edzéseikhez. Voltak azóta további jelentkezők is, a legelején felmérem a futó helyzetét, van egy hosszú kérdőívem, ami rengeteg területre kiterjed.
 

Minden apró részlet fontos lehet, így az is, hogy kinek milyen sportmúltja van, mennyit dolgozik, milyen beosztásban, valamint az is, hogy mennyi ideje van az edzésekre. Mindenkiből a lehetőségekhez képest a legjobbat szeretném kihozni. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a futóedzések mellett az erősítés is nagyon lényeges.

Továbbra is ott van a legnagyobb versenyeken, így legutóbb az Ultrabalatonon és a tihanyi backyardon mérette meg magát. Milyenek voltak ezek az események?

Az izomzatommal nem volt semmiféle probléma az Ultrabalatonon, de száztíz kilométer környékén elkezdett fájni a hasam és puffadtam. Nem sokkal később még rosszabb lett, ami miatt többször is szünetet kellett beiktatnom, fogyott az erőm. Változtatnom kellett a frissítésemen, de a csapatommal megoldottuk, s végül huszonegy óra ötvenhét perc lett az időeredményem. Ez önmagában nem rossz eredmény, de fejben nem volt egyszerű kezelni, hogy ennél sokkal jobb időre is képes lettem volna. Elfogadtam, nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan az ember tervezi.

Aztán jött a tihanyi backyard, amelyen éppen csak lecsúszott az éremről.

Oda egyértelműen úgy mentem, hogy érmet akarok szerezni. Minden adva volt, de sajnos a harminckettedik körben elkezdett fájni a kisfarizmom, ami nem akart javulni, hiába masszírozták és nyújtottam.
 

Nagyon hátráltatott, nem tudtam megfelelő futómozgást végezni, kezdett szétesni a mozgásom, nem tudtam úgy haladni, ahogy szerettem volna. Egyszerűen nem tudtam terhelni a bal oldalamat, vergődéssé vált az egész.

Már csak négyen voltunk a pályán, de nem szerettem volna megkockáztatni egy komolyabb sérülést, így a harmincnyolcadik körben kiszálltam. Nagyon sajnáltam, de egyértelműen ez volt a jó döntés. A verseny után még egy kis ideig fájt, de mostanra már teljesen rendbe jött.

A versenyzést tekintve milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?

A nyáron tisztességgel csinálom az edzéseket, az őszre pedig tervezek egy nagyobb versenyt, de még nem döntöttem el, hogy melyik is legyen pontosan. Vannak terveim, de még nem választottam, csak az biztos, hogy lesz…