Különleges ajándék: privát Ub születésnapra!

– Tavasszal versenykörülmények között, most ősszel pedig privátban teljesítette az Ultrabalatont. Miért ugrott neki megint?
– Tavaly ősszel jelentkezem a privát kihívásra, de akkor a sok érdeklődő miatt egy kis türelmet kértek a szervezők – mondta a Csupasportnak Szöllősy Edina, aki 28 óra 49 perces idővel teljesítette a 209 kilométeres privát Ultrabalatont. – Aztán április elején szóltak, hogy indulhatok, én pedig az őszi időpontot néztem ki, de ekkor már biztos volt a tavaszi részvételem is. Nem sokat versenyzem három gyerek, munka és a háztartás mellett, így megvolt a két főversenyem az évre: tavasszal az Ultrabalaton, ősszel pedig a privát Ub. Ráadásul a születésnapom is októberben van, szóval jó kis ajándék magamnak, tudtam, hogy különleges lesz. Nincs frissítőpont vagy más futó, teljesen önellátó kihívás. Egy versenytárs van, mégpedig a harminckét órás szintidő. Nem volt semmi konkrét időeredmény kitűzve, csak élvezni szerettem volna. Az őszi Balaton pedig csodaszép – ez is motiváló tényező volt. Egyébként nehezebb volt egyedül futni, de az ultrázásnak az is az egyik szépsége, hogy befele fordulunk, elcsendesedünk egy picit. No, de nem voltam teljesen egyedül, hiszen a segítőcsapatomat a férjem és három barátnőm alkotta.

– Milyen volt a futás?
– Ez volt a harmadik kétszáz kilométer feletti távom, így az is a céljaim között szerepelt, hogy tapasztalatot szerezzek. Nem vagyok gyors futó, nekem a stabilitás az egyik elsődleges szempont. Mintegy száznyolcvan kilométerig remekül ment minden, majd az utolsó harminc kilométer nehézzé vált, előjöttek a problémák, amelyek lelassítottak. Természetesen a feladás egyáltalán nem került szóba. Egyébként a privát Ultrabalaton igencsak a komfortzónámon kívülre esett, olyan tekintetben, hogy nem szeretek nagy figyelmet kapni. A futásom közben nappal nem értesültem semmiről, de este, éjszaka és a reggeli órákban a kísérőim felolvasták nekem a biztató kommenteket, amelyeken nagyon meghatódtam. Elképesztő motivációt jelentettek. Különleges születésnapom volt, ezzel a privát Ultrabalatonnal lett kerek.
– Milyen problémák jelentkeztek?
– Holtpont nem volt, csupán izomfájdalom és egy-két vízhólyag hátráltatott, de ez benne van a pakliban. Azt tudtam, hogy az éjszaka hosszú lesz, körülbelül tizenhárom órán át tart, illetve a hidegre is készültem. Ezeket meg is oldottam, és különben is, nekem könnyebb dolgom volt, mint a kerékpáros kísérőmnek. Egyébként végig jó hangulatban futottam, csodálatos nap volt, ezúton köszönöm szépen a szervezőknek a lehetőséget. Természetesen köszönettel tartozom kísérőimnek, így a férjemnek, Balázsnak, aki mindig mindenben támogat és három barátnőmnek Lettinek, Eszternek és Ritának, akik önzetlenül segítettek. Illetve, nagyon köszönöm edzőmnek, Káldy Zoltánnak is, akivel immár négy éve dolgozunk együtt. De meg kell említenem Nagy Gyöngyit, aki a mentális oldal kapcsán segít.
– Miben más versenykörülmények között és privátban teljesíteni az Ultrabalatont?
– Teljesen más kávéház a kettő. Nem jobb egyik sem a másiknál, mindkettő másképp nehezebb, és mindkettőnek megvan a saját maga szépsége. Versenykörülmények között segítség a frissítőpontok, versenytársak jelenléte, a hangulat. Privátban idő kell a mosdók keresésére is – nőként ez szerintem extra kihívás. Az biztos, hogy a privátot tekintve rengeteget segített az emberek szeretete, sokan szurkoltak nekem az út szélén állva. Sőt, Keszthelynél találkoztam azzal az ismerősömmel, aki nélkül ma nem futnék. Nagy hatással volt rám Budai Judit évekkel ezelőtt. Megöleltük egymást, ami nagy löketet adott a folytatásra. Éjszaka is többen kijöttek a házukból, és megkérdezték, hogy nincs-e szükségem meleg teára vagy bármi másra. Alig hittem el, de Fonyód környékén este egy ismeretlen kerékpáros a sötétben odajött hozzám, és azt mondta, hogy engem keresett, éppen körbetekeri a Balatont, és húsz kilométerre csatlakozott hozzám. Nagyon kedvesek voltak az emberek, ezúton is köszönöm szépen nekik.
– Hogyan került az ultrafutásba?
– Tíz éve kezdtem futni, de a covid idején kezdődött, hogy minden nap futócipőt húztam. Folyamatosan nőttek a kilométerek, és az a célom, hogy minél tovább űzzem. Mozgásban szeretnék maradni, és élvezni a futást. Az ultrafutó közegnek van egyfajta különleges atmoszférája, szurkolunk egymásnak, gondolunk a másikra, jó idetartozni – összetartó társaság. A három gyerek mellett rendre hajnalban végzem az edzéseket, mire hét órakor felkelnek, már végzek is, és indulhat a nap. Nem probléma, hogy télen nagyon hideg van korán reggel, megszoktam már, ilyenkor is szeretek futni.
– Milyen céljai vannak a futásban?
– Tavasszal az Ultrabalatont mindenképpen szeretném teljesíteni, és erősen gondolkodom még egy görögországi versenyen is…

Indul az Aktívan a műjégpályán program!

A betegség sem akadályozta meg az éremszerzésben








