Bekapcsolt a versenyszellem, meglepő győzelmet aratott

Meglepetés győzelem volt?

Mivel ez volt az eddigi leghosszabb távom, csupán annyit tűztem ki magam elé, hogy csináljam meg – mondta a Csupasportnak Majoros Tamás. – Aztán ez a cél menet közben átalakult, felbátorodtam, s hét-nyolc kilométert követően már elkezdett motoszkálni a fejemben a győzelem. Úgy voltam vele, ha addig nem lépett el senki a mezőnytől, miért ne lehetnék én az…

Szóval egyszerűen ellépett a mezőnytől?

Szinte ijesztő volt, hogy négy-öt versenyző társaságában én is ott voltam az élbolyban, elgondolkoztam, ebből mi lesz… Meglepődtem, aztán bekapcsolt a versenyszellem, majd harminc kilométer környékén Csépány Péter Rajmunddal egyetemben elléptem. Azt nem tudtam, hogy kettőnk között hogyan alakul a verseny, aztán ötvennégy kilométernél elfáradt, lemaradt, így nagyobb előnyre tettem szert. 

 Ezt megelőzően ötvenhárom kilométer volt a leghosszabb távom, így külön örülök, hogy az első közel hetven kilométeresen aranyérmet szereztem. Egyébként a frissítésem meglepően jól működött, a gyomrom jól bírta.

Megélt bármilyen hullámvölgyet?

Számomra is hihetetlen, de ezúttal semmi nehézség nem jött elő. Lehet, azért, mert nem volt időm a hullámvölgyekkel foglalkozni, végig arra koncentráltam, hogy a mögöttem lévő Csépány Péter nehogy megelőzzön. Igyekeztem tartani a távolságot közöttünk.  Sokáig ott volt szorosan mögöttem, mondtam is neki viccesen, nem igaz, hogy nem hagy nyugton, nem hagyja, hogy elmerüljek a saját gondolataimban. Egyébként neki ez volt az első ultratávja, ahhoz képest meglepően jól bírta, le a kalappal előtte.

Tekintsünk egy kicsit vissza: milyen volt az éve?

Nagyszerű. Két-három éve ezelőtt kezdtem el futni, akkor egy céges csapattal tízfős váltóban vettünk részt a Kassa-Miskolc Ultramaratonon. Erre kezdtem el készülni, majd az idén is ezzel a versennyel kezdtem, csak már ötfős csapatban indultunk. Értelemszerűen több kilométer jutott nekem, s meglepően jó tempót mentem, átlagban négy húszat.

Már a Császta Trail negyvenhét kilométeres távja is jó élményt jelentett, a mezőny közepén értem be a célba. Majd megnéztem, hogyan megy egy sík maratoni, s az Edelényi Futók Egyesülete által szervezett megméretésen ötödik lettem. Olyat futottam, mint korábban még sosem, büszke voltam magamra. Kiemelném még a nyár elején megrendezett Bükki Hegyi Maratont, ahol maratoni távon a korosztályomban második, míg abszolútban hatodik lettem. Aztán egy félmaratonin magabiztosan vezettem, de elrontottam a pályát, és visszacsúsztam a mezőnyben… Mérges voltam, de sajnos ez benne van a pakliban. A Szádvár Trail előtt két héttel egy harmincöt kilométeres terepfutóversenyen vettem részt, remekül ment, ott sem volt holtpontom. A Szádvár Trailtől nem tudtam, mit várjak, fogalmam sem volt, miképp bírom ezt a távot. Nagyon boldog vagyok, hogy minden remekül ment, összességében nagyon jó élmény volt.

Milyen célokat tűzött ki maga elé?

Idén decemberen a Tortúra hatvanöt kilométeres távján leszek ott, ezen kívül nincs tervben más. Jövőre sokat szeretnék versenyezni, a Kassa-Miskolc Ultramaratonon párosban veszek részt, aztán jön a Mátrabérc, a Császta Trail és a Szádvár Trail is, de szeretnék egy százast is teljesíteni, ám lehet, hogy csak edzéskörülmények között. A felsoroltakon kívül jó eséllyel lesz még versenyem, van kedvem hozzá, az eredményeim jók, szóval bizakodva várom a következő esztendőt.