Egyelőre a kupaezüst a legnagyobb sikerük – Pampuch Csaba és Gréta
A nyíregyháziak gyakorlatilag esélytelenül készülhettek a budapesti Dr. Koltai Jenő Sportközpontban lejátszott esti mérkőzésre, hiszen a Vasas Óbuda sorozatban négyszer nyerte meg a Magyar Kupát és a bajnokságot, s az idény során kétszer is legyőzte a nyíregyháziakat, akik nem jutottak be az Extraliga elődöntőjébe sem.
Azon a napon azonban borult a papírforma: a fővárosiak nemigen találták a játékukat és kifejezetten görcsösen, sokat hibázva röplabdáztak, mintha bénította volna őket az esélyesség terhe. A túloldalon viszont nyomás nélkül léphettek pályára az amúgy nem rossz erőkből álló szabolcsiak, akik életük teljesítményét nyújtva fordulatos és izgalmas meccsen, a vezetést rendre megszerezve, az ötödik, mindent eldöntő játszmában győzték le jóval esélyesebb riválisukat.
Ugyanezt a teljesítményt a másnapi, Békéscsaba elleni fináléban már nem tudták megismételni, így végül meg kellett elégedniük a második hellyel, azonban egyáltalán nem kudarcként fogták fel az ezüstöt, hanem – ahogyan Pampuch Csaba vezetőedző megfogalmazta – nekik „ez nem egy elveszített, hanem megnyert érem volt”.
A szakember egyébként idény közben, január közepén vette át a csapat irányítását a távozó Dávid Zoltántól, akinek munkáját addig másodedzőként segítette.
„Még 2021 nyarán kérdezte meg korábbi csapattársam, Veres Péter, aki akkor a klub menedzsereként dolgozott, hogy volna-e kedvem másodedzőként dolgozni a Fatumnál – elevenítette fel Pampuch Csaba. – Nagyon örültem a felkérésnek, mert sajnos annak ellenére, hogy játékoskoromban válogatottságig vittem és háromszor bajnok voltam, elég messze kerültem a sportágtól. Annak idején még itt, Nyíregyházán kezdtem el játszani, de megfordultam Kaposváron és Kazincbarcikán is. A 2000-es évek közepén fejeztem be a játékot, de hobbiszinten még rendszeresen pályára léptem a Nyíregyházában, amellyel ki is harcoltuk az élvonalba jutást, ám azután sajnos kizárták a csapatot, én abba is hagytam a röplabdázást és a civil szférában kezdtem el dolgozni.”
Ezt követte az említett felkérés, így Németh Szabolcs segítőjeként vágott bele a munkába a bajnokcsapatnál. Vezetőedzők jöttek és mentek, ő azonban biztos pont volt, sőt, 2023 decemberében, Tomás Varga távozása után egy mérkőzés erejéig ő dirigálta a felnőttcsapatot. Közben Nagy Péter mellett a férfiválogatott másodedzője is lett, amely ezüstérmet szerzett az Ezüst Európa-ligában, s tavaly segítette a leány U18-as válogatottat is, amely a negyedik helyen végzett a nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon – lányával, Grétával megerősítve. Január óta pedig már ő irányítja a kupadöntős Fatum Nyíregyháza felnőttcsapatának szakmai munkáját.
„Az eddigi legnagyobb sikerem a kispadon természetesen a kupaezüstérem, de azért még nem hosszú a vezetőedzői pályafutásom. A kupadöntő után már szóba került a vezetőséggel, hogy a következő idényben is én maradok, ám erről még nincs semmi konkrétum.”
 A női röplabda Magyar Kupa döntőjének háziasszonya a 126-szoros válogatott, Európa-liga-győztes és négy Eb-n részt vevő Szakmáry Gréta volt, aki földije is a tehetséges Pampuch Grétának, hiszen mindketten Nyíregyházán kezdtek el röplabdázni, ráadásul mindketten a négyesütő-poszton szerepeltek. A sportolói pályafutását tavaly befejező röplabdázó is szuperlatívuszokban beszélt a fiatal reménységről. „Gréta óriási tehetség, remek adottságai vannak, és mivel még csak tizenhat éves, remélhetőleg még nő néhány centit. Ha töretlen lesz a pályafutása, még nálam is többre viheti, de előbb-utóbb külföldre kell majd igazolnia, hogy tovább tudjon fejlődni.” A fiatal játékos erre szerényen csak annyit mondott, hogy szeretne egyszer majd olyan jó röplabdázó lenni, amilyen Szakmáry Gréta volt. |
Ami Gréta édesanyját illeti, ő is sportoló volt, Nyíregyházán kézilabdázott a Kölcsey DSE színeiben, amelyben olyan csapattársai voltak, mint az olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok, 2005-ben tragikus közlekedési balesetben elhunyt Kulcsár Anita, vagy a szintén válogatottságig jutó Kocsik Viktória. Gréta így előbb a kézilabdával ismerkedett meg, hiszen már kétévesen ott volt édesanyjával egy edzőtáborban. Idővel azonban rendszeresen kimentek édesapja röplabdameccseire is, és végül ez tetszett meg neki jobban.
„Nyolcéves voltam, amikor egyértelműen ezt a sportágat választottam, és az általános iskolában elkezdtem röplabdázni – mondta a kezdetekről az édesapjához hasonlóan nyitásfogadó négyesütő-poszton szereplő játékos. – Apuval már előtte is ütögettünk az udvaron, és már akkor látszott, hogy van érzékem a röplabdázáshoz. Aztán lépegettem egyre feljebb a korosztályokban.”
Ezen a ponton engedjék meg az olvasók, hogy felelevenítsek egy szubjektív emléket. A 2023-as U15-ös bajnokság májusi döntőjének mérkőzéseit volt szerencsém közvetíteni az újpesti Szilágyi utcai csarnokból a Magyar Röplabdaszövetség csatornáján, a Hunvolley Tv-n. A záró napon a nyíregyháziak a Békéscsaba elleni helyosztón léptek pályára, s a két csapat végül a döntő szettig küzdött, amelyben a békéscsabaiak előnyénél jelentkezett nyitásra az akkor még csak 13 éves játékos és sorozatban 11-et szervált, amelyből kilenc ász volt, így külön show-t rendezve egyedül döntötte el a találkozót. Én akkor figyeltem fel Pampuch Grétára, s azóta kísérem figyelemmel a pályafutását – például azt is, amikor 2024-ben a felnőttcsapat keretéhez került és bemutatkozott az Extraligában.
„Hú, hát az elején eléggé féltem, hogy mit keresek én tizennégy évesen a felnőttek között, meg hogy egyáltalán milyen teljesítményre leszek képes. De aztán mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, nem is vallottam szégyent, gyorsan összebarátkoztunk, és én is a csapat része lettem.”
Mindjárt az idény első bajnoki mérkőzésén át is esett a tűzkeresztségen, amikor az akkori vezetőedző, Adrian Chylinski csereként pályára küldte a Békéscsaba elleni Extraliga-összecsapáson. Abban a bajnokságban ráadásul „dupla” terhelést kapott, mert a Fatum Nyíregyháza mellett az alapszakaszban részt vevő U19-es válogatottban is szerepelt.
A héten záruló bajnokságban már abszolút alapemberré vált a nyíregyháziaknál, minden mérkőzésen a kezdőcsapatban kapott helyet, a Magyar Kupa elődöntője mellett pedig decemberben, az UTE elleni hazai összecsapáson szerepelt kiemelkedően, amikor 29 pontig jutott. A bajnokság során összesen 288 pontot szerzett, ami 3.1-es szettenkénti átlag, s ezzel a 12. helyen végzett az összes játékost felvonultató rangsorban, mindössze két magyar röplabdázó, a TFSE-ben szereplő Kis Dorottya, valamint a Vasas SC szélső ütője, Kiss Lilla volt eredményesebb nála.
Amióta a felnőttcsapatban szerepel, folyamatosan az édesapjával dolgozik, aki ugye január óta már vezetőedző is. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen az apa-lánya kapcsolat a pályán és azon kívül.
„Eleinte kissé furcsa volt, mert sohasem kivételezett velem, az edzéseken is csak egy játékos voltam a sok közül. Aztán rájöttem, hogy ez a viszony leginkább az én javamat, az én védelmemet szolgálja. A pályán mindig szigorúan megfogadom a tanácsait, az utasításait. Nemrégiben a TFSE elleni meccsen például már a negyedik labdamenet után lecserélt. Rám kezdtek el szerválni és 4–0-ra vezetett az ellenfél. A pályáról lefelé menet mondta, hogy pörögjek fel kicsit, mert mintha a buszon maradtam volna. Szóval nincs kivételezés, én pedig szófogadó vagyok. Legalábbis, ami a röplabdát illeti, mert az élet más területén azért vannak vitáink és mivel mindketten elég makacsok vagyunk, ilyenkor előfordul, hogy az egyikünk bedurcizik.”
Mint kiderült, otthon már egyáltalán nem beszélnek a röplabdáról.
„Amit meg akarunk még beszélni, azt edzés vagy meccs után hazafelé a kocsiban megtárgyaljuk, otthon ezzel már nem foglalkozunk. Én akkor már elsősorban inkább tanulok. A jó tanulók közé tartozom, de azért kitűnő nem vagyok, négyes, ötös jegyeim vannak, néha becsúszik egy-egy hármas is. Még csak kilencedikes vagyok, úgyhogy van még három évem az érettségiig. Az még nagyon messze van, úgyhogy addig nemigen foglalkozom még a folytatással, hiszen három év alatt rengeteg minden történhet.”
Hogy Pampuch Gréta mekkora tehetség, jól jelzi, hogy bekerült a felnőttválogatottat irányító olasz Alessandro Chiappini keretébe.
„Óriási megtiszteltetés, hatalmas lehetőség, az álmom vált valóra, hogy meghívott a felnőttválogatottba. Júliusban lesz majd az U18-as Eb, amelyre úgy is kvalifikálta magát a magyar csapat januárban, hogy kisebb sérülés miatt nem lehettem ott. Én eddig elsősorban erre készültem, és bízom benne, hogy ott lehetek a lányokkal, de persze szeretnék a felnőttválogatottban is bizonyítani. Arról biztosan egyeztet majd a szövetségi kapitány és Kőnig Gábor, az U18-as csapat edzője, hogy mikor hol legyek, én pedig ehhez alkalmazkodom.”
Született: 1975. augusztus 28., Nyíregyháza  |
Született: 2009. december 24., Nyíregyháza  |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 9-i lapszámában jelent meg.)
