Stefán Beátának válogatott tagságot ért a tihanyi backyard-győzelem

Hatalmas fölénnyel nyert a hölgyek között a tihanyi 1 Way Tivcket Run backyard versenyen: harmincöt kört teljesített, azaz harmincöt órát töltött a pályán.

Visszakanyarodnék oda, hogy az első backyard versenyem most áprilisban Esztergomban volt, akkor huszonnégy órát szerettem volna a pályán tölteni, húsz sikerült – mondta a Csupasportnak Stefán Beáta, aki 35 körrel győzött a hölgyek között a tihanyi 1 Way Ticket Run backyard versenyen. – Ezúttal is úgy érkeztem Tihanyba, hogy legalább huszonnégy kört teljesítsek, ezúttal harmincöt lett a vége. 

Milyennek értékelné a versenyét?

Nagyon jól éltem meg, de mindenekelőtt Keller Sándort szeretném megemlíteni. Tapasztalt backyardos révén rengeteg tanácsot adott, ő segített a versenyen is nekem.  Neki bejött a módszere – több versenyt is nyert már –, úgy tűnik, nálam is működik az ő taktikája. Többek között elmondta, nem kell sietnem túlságosan, az emelkedőket sétálva teljesítsem, így is lesz időm a frissítésre és egy kis pihenésre. Egyébként volt már egy jól bejáratott frissítésem, amit kiegészítettem az ő javaslataival, így pedig még jobb dolog sült ki belőle. Lényeges kiemelnem, hogy a türelem kifejezetten fontos volt. A női verseny huszonöt óránál ért véget, annyit tett meg a második lány, de én mentem tovább a fiúkkal. Addigra már megismertem a pályát és a mezőnyt, jókat beszélgettünk, remekül éreztem magam egyedüli lányként közöttük. Azt mondták, hogy harmincnégy körrel bekerülök a válogatottba, így a harmincnegyedik után tudtam, egyet még megyek, és ennyi elég lesz.

Nocsak, ezek szerint ott lesz az őszi backyard világbajnokságon?  

Meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy negyven kör a válogatottsági szint. Amikor megtudtam, hogy harmincnégy, nagyon motivált lettem. Szerencsére sikerült, ha addig nem fut valaki jobbat, akkor ott leszek az őszi világbajnokságon.

És mi a legnagyobb kihívás?

Éppen ezért, amikor előzetesen láttam a pályarajzot, kissé megijedtem. De utólag már elmondhatom, hogy sokkal rosszabbra számítottam, jól kezeltem az emelkedőket. Viszont az éjjel két órakor megérkező szakadó eső nem esett jól, de akkor is ott lebegett a szemem előtt a célom, és ez adott lendületet. 

Említette, hogy nemrég teljesített az első backyard versenyét, de máris van egy győzelme és ott a válogatottság. Hogyan jutott el ilyen gyorsan idáig?

Ott kezdeném, hogy húsz évig nem mozogtam semmit, majd kétezertizenkilenc őszén elkezdtem futni. Akkor még nagyon alapszinten, öt kilométeres távokat teljesítettem. Aztán berobbant a koronavírus-járvány, abbahagytam, és kétezerhúsz második felétől kezdtem megint. Akkor is szépen lassan, lépésről-lépésre haladtam, öt, majd tíz kilométerrel, fémaratonival és negyvenkét évesen a maratonival. Egyre nagyobb céljaim és távjaim lettek, azóta már többször teljesítettem az UTT-t, a Deseda Ultramaratont és párosban az Ultrabalatont. Sok futócsoportnak a tagja vagyok a közösségi médiában, ott találkoztam a backyarddal. Kétezerhuszonnégyben szerettem volna Esztergomban versenyezni, de sajnos nem jött össze, ezért úgy döntöttem, hogy otthon csinálok egy backyardot magamnak. Édesanyám segített, tizenhét kört tettem meg. Jól éreztem magam, ment volna még tovább is, de este tizenegy órakor már nem akartam a hetven éves édesanyámat tovább kínozni, ráadásul másnap dolgozni kellett. Aztán a backyard kissé feledésbe merült, mindig az Ultrabalatonra készültem, ami rendre egy időbe esett az esztergomi megmérettetéssel. Idén viszont úgy döntöttem, hogy változtatok és a backyardot választom. Mondanom sem kell, nem bántam meg.

És jöhet a világbajnokság…

Nagyon szeretnék részt venni rajta, remélem semmi nem jön közbe, és ott lehetek ősszel a válogatott színeiben.