Jeney Gábor sorozatban harmadszor nyert a Desedán, hazavihette a kupát

– Harmadszor győzött a Deseda Ultramaraton leghosszabb, hat maratoni távján, így végleg megkapta a vándorserleget.
– Hihetetlen, hogy sikerült sorozatban harmadszor is megnyerni a Desedát, így valóban hazavihettem ezt a csodálatos trófeát – mondta a Csupasportnak Jeney Gábor. – Hihetetlen de a férfiak között a tizenkét év alatt még senkinek sem jött össze három győzelem, pedig olyan remek futókról van szó, mint Csécsei Zoltán vagy Nagykéri György. Fontos volt számomra, hogy meglegyen a harmadik győzelem, enyém legyen a kupa, hatalmas értéke van. Eddig is a Deseda-ultramaraton volt a kedvenc versenyem, sőt, már elsőre beleszerettem, már akkor elképesztő élményt jelentett részt venni rajta. Emlékszem, az akkori győztes Nagykéri György odajött hozzám, és gratulált a teljesítményemhez, és ez nagyon jól esett. Akkor kaptam egy érmet bronzkoszorúban lévő Deseda felirattal, s azóta is ez a legszebb medáliám. Már akkor eldőlt, nem lesz itt olyan kihívás, amelyen ne lennék ott futóként, segítőként vagy szurkolóként. Abszolút ez a verseny a favoritom. Nagyon érdekes, mert a mostani eseményen az egyes rajtszámot kaptam, amin nagyon meglepődtem, és először szóltam is, hogy kérem a sajátomat, majd közölték, ezúttal az egyes az enyém. Megkönnyeztem ezt a gesztust.
– A nagy meleg miatt 252 kilométer helyett ezúttal 210 kilométerig tartott a hat maratoni táv. Milyen volt a verseny?
– Mindenki pontosan tudta, az egészség a legfontosabb, nem ér annyit az egész, hogy valami baj legyen. Bár én még mentem volna tovább, de kétszáztíz kilométernél közösen úgy döntöttünk, hogy ennyi elég volt. Konzultáltunk a versenybíróval és az orvossal, ők is azt mondták, hogy a többiekhez hasonlóan én se folytassam – fő a biztonság. Azt tudtam, hogy biztos az előnyöm Papp János és Horváth Vilmos előtt, a győzelmem tehát nem forgott veszélyben. Nagyon fontos elmondanom, hogy Papp János elképesztő sportemberi nagyságról tett ismét tanúbizonyságot, ugyanis a verseny előtt odajött hozzám, és azt mondta, hogy ő biztosan nem veszélyezteti a harmadik győzelmemet és azt, hogy hazavihessem a kupát. Minden elismerésem az övé, számomra is példakép. Ami pedig a futást illeti: az első két maratoni a tervek szerint ment 6:05–6:15-ös kilométerekkel. Muszáj volt gyorsabban kezdeni, ugyanis nem akartam, hogy a lelkes fiatalok túl nagy előnyre tegyenek szert. Szerencsére jól bírom a meleget, viszont szombaton rengeteg fiatal kiszállt a hőség miatt. A végére pedig hárman maradtunk, biztattuk egymást, szurkoltunk a másiknak.

– Lehet, kérdezni is felesleges, hogy a hőség mellett volt-e valami más, ami nehézséget jelentett?
– A frissítéstől előzetesen kicsit tartottam. Ezúttal edzőmtől, Bódis Tamástól kaptam az általa kifejlesztett táplálék kiegészítőkből, s nem tudtam, hogy a gyomrom miképp reagál majd az újításra. Végül csodálatosan alakult minden, semmiféle probléma nem jött elő. Betartottam minden adagolási szabályt, ám a legfontosabb a nagy melegben a hűtés és a jegelés volt. A sapkám tetejére legalább húsz jégkockát tettem, illetve a csípőmre, a derekamra és a karjaimra is, a ruhámat folyamatosan vizeztem, és szinte folyamatosan ittam.
– Az ultrafutás egyik legendája, Bódis Tamás az edzője: milyen a munka vele?
– Kilenc éve kezdtük a közös munkát, akkor azt mondta, ne rövid távban gondolkozzak a futás kapcsán, legalább hat év kell, mire eljutok oda, ahova szeretnék. Szerencsére türelmes vagyok, szóval nem okozott problémát a várakozás. Szeretek vele együtt dolgozni, élvezetes a közös munka – és látható, hogy eredményes is. A tanítványainak sosem engedi el a kezét, verseny közben bármikor keressük, rögtön válaszol és segít mindenben. Elképesztő sportember, mindenki számára példakép lehet.

– Hogyan alakul a szezonja a továbbiakban?
– Nem sűrű a programon, egy évben csak két-három versenyen veszek részt. A következő nagy megméretésem az Ultrabalaton lesz. Kétszer már fel kellett adnom az Ub-t a rossz frissítés miatt, egyszer százhetven, aztán száznyolcvan kilométer után. Most nagy célokkal megyek, huszonkét órán belül szeretnék beérni. Később jó lenne érmet is szerezni az Ub-n, a nagy célom pedig a Spartathlon-részvétel. Elképesztően nagy dolog lenne magyar színekben részt venni a legendás görög versenyen.

Vindics-Tóth Lili: Akár még nagyobbat is lehet álmodni!

Idén élőben közvetítik a YouTube-on a Budapest Félmaratont








