A kötöttfogásúak között a kvótaverseny élcsoportjában vagyunk hat indulási joggal

Csak az oroszok voltak képesek mind a hét súlycsoportban kvalifikálni magukat Peking kötöttfogású versenyére.

Hat kvótát nyolc ország szerzett: Azerbajdzsán, Bulgária, Egyesült Államok, Kazahsztán, Magyarország, Örményország, Törökország, Ukrajna.

Öt kvótával olyan kötöttfogású hatalmak állnak mögöttünk, mint Dél-Korea, Grúzia, Irán, Kuba. Az egykori világbajnok Patrice Mourier által vezényelt franciák is öt kvótát szereztek, nekik ez azonban a három kvótás lengyelekkel, románokkal és üzbégekkel, a két kvótát szerzett svédekkel és szerbekkel, valamint az egyetlen kvótát elcsípő finnekkel szemben számít fegyverténynek.

A szabadfogásban öt ország szerepelhet teljes csapattal: Azerbajdzsán, Irán, Kuba, Oroszország és Törökország, míg hat versenyzőt három ország küldhet Pekingbe: Egyesült Államok, Kazahsztán és Ukrajna. A fogásnem magyar képviselői – három kvótával – olyan, rangos szabadfogású vetélytársakkal állnak egy szinten, mint a japánok és a mongolok, a fehéroroszok, a kirgiziek és az örmények, de ugyancsak három súlycsoportban lesznek jelen a kínaiak. Kanada öt kvótája csak azoknak meglepetés, akik nem ismerik az észak-amerikai ország nagy hagyományait.

A nők olimpiai mezőnyébe egyelőre hat ország küldheti a maximális létszámot, azaz négy versenyzőt: Japán, Egyesült Államok, Kanada, Kína, Oroszország és Ukrajna.

A birkózásban is osztanak majd úgynevezett szabad kártyát. De itt nincs olyan köztes állapot, mint a tornában, ahol – részben indokoltan – keserű maradt a szánk íze Berki Krisztián távoltartása miatt. A birkózásban a szabad kártya szerepe egyértelmű. A NOB alkotmánya szerint minden tagország joga, hogy részt vehessen a játékokon. Azoké is, amelyeknek a sportolói nem tudtak öt kvótát szerezni, amennyinek – a szabályok értelmében – a NOB fedezi minden részvételi költségét.

Ha tehát valaki azt tapasztalja, hogy a sportág olimpiai mezőnyében már jelen lévő Guam vagy Palau „ajándékban” is kap pekingi helyet, akkor ne éljen olyan összehasonlítással, hogy „pedig a kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpi jobban megérdemelné”, mert a kártyát nem vigaszdíjként, nem „igazságosztásra” találták ki.