Ajánló: Kovács István bevette Moszkvát – természetesen futva

„Moszkvában érdekes ötlettel találkoztam: nemcsak azt jelezték, mekkora távot tettél meg, hanem azt is, mennyi van még hátra. Hülyén hangzik, mert ha azt látod kiírva, tizenkét kilométernél vagy, igazán nem nehéz még futás közben sem kikalkulálni, hogy még harminc van hátra, és mégis jó az ötlet. Mert ha azt látod, hogy huszonnyolcnál jársz, tizennégy vár még rád, a tizennégyes szám látványa motivál, ösztönöz, közelebb húz a célhoz. Pedig tudod, de látni is jó érzés volt.

„Moszkvában érdekes ötlettel találkoztam: nemcsak azt jelezték, mekkora távot tettél meg, hanem azt is, mennyi van még hátra. Hülyén hangzik, mert ha azt látod kiírva, tizenkét kilométernél vagy, igazán nem nehéz még futás közben sem kikalkulálni, hogy még harminc van hátra, és mégis jó az ötlet. Mert ha azt látod, hogy huszonnyolcnál jársz, tizennégy vár még rád, a tizennégyes szám látványa motivál, ösztönöz, közelebb húz a célhoz. Pedig tudod, de látni is jó érzés volt.

Mondjuk, a huszonnyolcas éppen nem, mert az önkéntes, aki azt a táblát tartotta, kocogott kicsit, úgy kellett rászólni: stop, barátom, az életbe nem érünk el a huszonnyolcadik kilométerhez, ha kergetni kell a táblatartó srácot…”

A teljes írást ide kattintva olvashatja el.