A rendíthetetlen harcos – Willie Anderson önéletrajza

Miközben sokan kifogásolják, hogy a labdarúgás az idők során mezbe öltöztetett Barbie babák könnyed cicajátékává puhult, a rögbi világa talán még őriz valamit abból a férfias keménységből, amely a XIX. századi ősidőkben a két testvérsportot jellemezte. És ne legyünk álszentek: ahhoz nemcsak a nemes küzdelem elemei tartoztak, de a durvaság, az erőszak és a féktelenség megnyilvánulásai is.

Miközben sokan kifogásolják, hogy a labdarúgás az idők során mezbe öltöztetett Barbie babák könnyed cicajátékává puhult, a rögbi világa talán még őriz valamit abból a férfias keménységből, amely a XIX. századi ősidőkben a két testvérsportot jellemezte. És ne legyünk álszentek: ahhoz nemcsak a nemes küzdelem elemei tartoztak, de a durvaság, az erőszak és a féktelenség megnyilvánulásai is.

Ha egy évszázaddal későbbi is a történet, az említett gyökerek kitapinthatók az 1955-ben született északír rögbilegenda, az ír válogatott nyolcvanas évekbeli időszakát meghatározó Willie Anderson önéletrajzában. Nem véletlen az angol nyelvű könyv címválasztása: Crossing the Line.

A rendíthetetlen harcos újra és újra átlépte a határt, útját kiütött fogak és hangos botrányok kísérték, közülük is a leghírhedtebb talán az, hogy 1980-ban egy Buenos Aires-i zászlólopás miatt három hónapig az argentin büntetésvégrehajtó-intézetek vendégszeretetét élvezte. Esendősége ellenére érdemes megismerkedni kacskaringós életútjával, amely az ősvadság mellett a kitartás, az állhatatosság, a bátorság példájával is szolgál.

(Willie Anderson: Crossing the Line, Reach PLC, 2021)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. október 16-i lapszámában jelent meg.)

A szarajevói lövést megint háború követte – Szentesi Zöldi László Vidi-sztorija

Sportkönyvtár: sok kérdés, kevés válasz