Amszterdamba egyébként eleve a Nemzeti Sport akkreditált (ha létezett egyáltalán ez a szó) újságírójaként és rajzolójaként kísérte el a legendás főszerkesztőt, Vadas Gyulát. Ekkor már – a Zürcher Sportnál töltött időszak után – éppen Berlinben dolgozott karikaturistaként, ha már 1926-ban elvégezte az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanodát, a mai MOME jogelődjét.
De ugorjunk is, hiszen az „Így győztök ti... Hét olimpia hősei” 1957-ben jelent meg, amikor Szepes már 54 éves volt, és Magyarország ünnepelt sportkarikaturistája. Az iglói születésű (innen a neve, hiszen Strauch Bélának anyakönyvezték, a mai Szlovákiában fekvő Igló viszont a Szepességben fekszik, régebbi neve egyebek mellett Szepesújhely) rajzzseni hihetetlen érzékkel vetette papírra nem csupán az arcokat, de a mozgást is, és a melbourne-i olimpia előtt fel is kérték, hogy könyvben foglalja össze addigi legjobb munkáit – kitüntetetten az ötkarikás játékok témakörében. A történelem azonban közbeszólt, 1956 októberében a forradalom majdnem elfújta a mieink olimpiai részvételét is. A csapat végül kalandos úton eljutott Ausztráliába, ahol relatíve szerényen szerepelt, hiszen a helsinki 16 aranyat „mindössze” kilenc követte, ráadásul a társaság jó egyharmada a szovjetek bevonulásáról értesülve a szabad világot választotta, azaz nem tért haza. Velük értelemszerűen nem foglalkozik az '57-es Szepes-könyv...
| Demetrio Albertini személyes történetei az AC Milan 51 korábbi bajnokáról |
| Szovjet futballtitkok nyomába ered a katalán történész angol nyelvű könyve |
Azaz dehogynem! Hiszen nemcsak a helsinki szép napok, hanem a – kötetben amúgy teljesen idegen – 6:3 és 7:1 felidézésekor is feltűnik Puskás Öcsi gömbölyded és Kocsis Sándor vagy Czibor Zoltán szálkásabb alakja, miközben a mű megjelenésekor ők már mindhárman valahol Dél- és Nyugat-Európában keresték a boldogulásukat, és idehaza éppen kiírták őket a magyar sport történelméből. Ugyanakkor a melbourne-i győztesek közül (hiába, friss emlék) jellemzően azok kerültek a könyv lapjaira, akik nem csupán elutaztak Ausztráliába, de haza is jöttek, ráadásul nyertek is – így Papp Laci vagy Kárpáti Rudolf, az Amerikába távozó többiek nem. Megfejthetetlen bónuszként az olimpiáról rövid ausztráliai hezitálás után végül Izraelbe költöző Keleti Ágnes kitüntetett helyen szerepel a kötetben, feltehetően idehaza még nem döntötték el, hogy lenyeljék vagy kiköpjék a magyar sport országnak/rendszernek hátat fordító színe-javát.
Szepes – és a könyvben az eredendően újságíró rajzoló által korrektül megemlített valódi szöveges szerző, az akkor 32 éves Peterdi Pál – persze nem politizál, a mű szórakoztató, az írott szövegek ugyanúgy messze túlnőnek a kor borzalmasan unalmas napisajtós nívóján, mint a világszínvonalú karikatúrák. Leszámítva talán azokat a rajzokat, amelyek jópofának szánt, önmagukért való művecskék, nem portrék – ezek a mindenkori Ludas Matyiba simán elmennek, amivel egyszersmind a színvonalukról is szót ejtettünk...
Szerencsére ezekből van a kevesebb.
Szepes 1924-gyel jelentkezik be, és egészen 1956-ig láttatja több mint három évtized nagyjait, Paavo Nurmitól Jesse Owensen és Fanny Blankers-Koenon át Larissza Latinyináig. Meg persze a magyar sport héroszaiig, akikről Peterdi olyan szeretettel és rajongással ír rövid, alig tízsoros szösszeneteket, mint amilyen árnyaltak és csak a létező legindokoltabb esetben gúnyosak Szepes Béla parádés rajzai. Igaz is, a szerző a hét olimpia hősei közül csak egyet felejtett ki, de hát karikaturista ritkán rajzol tükörből: saját magát.
(Szepes Béla: Így győztök ti... Hét olimpia hősei, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1957)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 3-i lapszámában jelent meg.)
