Ravasz Etele, a női kardcsapat edzője: Tovább, ugyanúgy!

– Egyértelmű volt, hogy pályázik a női kardozók vezetőedzői posztjára?
– Egyáltalán nem, mert úgy gondoltam, ha megyünk tovább, vagyis marad a régi felállás, és Gárdos Gábor továbbra is kéri a segítségemet, akkor ezt csinálom. Én így is álltam a folytatáshoz, ám mivel ő világossá tette, hogy nem pályázik, pályáztam én – válaszolta Ravasz Etele, a női kardozók nemrég megválasztott fegyvernemi vezetőedzője. – Az motivált, hogy vigyem tovább azt a szemléletet, amely eddig is jellemezte ezt a csapatot és a felkészülését, kiegészítve mindazzal, ami megfogalmazódott bennem az elmúlt néhány évben.

– Mit takar ez a szemlélet?
– A közös és egységes munkát értem rajta, amely korábban egyáltalán nem volt jellemző a felnőtt női kardra, viszont az a generáció – a versenyzők, edzők egyaránt –, amely már ebben élt az utóbbi években, ezt megtanulta, és ezt viszi tovább – még akár hét-nyolc évig is.

– És mi az, amivel szeretné kiegészíteni a bevált felkészülési metódust? Egyáltalán publikus ez már?
– Nem szeretnék ígérgetni, titkokról beszélni sem, az biztos, hogy sok mindenben fiatalosabban, mobilisabban igyekszem majd megnyilvánulni.

– Számít elődjére? Kikéri Gárdos Gábor véleményét?
– Még nagyon friss a változás, nem alakultak ki a keretek, de mindenkinek azt mondtam, és erre törekszem is, hogy ugyanolyan maradjon a kapcsolatunk, mint eddig, és ugyanúgy, ugyanolyan egységben haladjunk előre, ahogy eddig. 

– Az „előre” kapcsán: azért jó nagyot ugrott felfelé, nem? Főleg ha azt nézzük, hogy néhány éve még versenyzőként villogott a páston.
– Ezzel nem értek egyet, már korábban is lett volna lehetőségem arra, hogy elmenjek másik országba hasonló pozícióba. Inkább úgy fogalmaznék az edzői pályámmal kapcsolatban, hogy mindig megláttam a lehetőséget, és mertem élni vele.

– Sikeres csapatot vesz át, amelynek azonban éppen az olimpia nem sikerült úgy, ahogy sokan szerették volna – versenyzők, edzők és mi, szurkolók is. Vagyis e tekintetben nincs könnyű helyzetben: mennyire kell újraindítani mindent?
– Egyáltalán nincs szükség újraindításra, a folyamatot kell továbbvinni. Azt a folyamatot, amelyben mindenki egyre feljebb és feljebb tört, és szép sikereket hoztak a lányok. Sajnálom, hogy éppen a harmadik évben lőttük a kapufát, de ebből is fel lehet és fel is kell állni. Fejlődni lehet, tanulni belőle pedig kell ahhoz, hogy négy év múlva már gólt lőhessünk.

– Megkerülhetetlen téma, hogy az ön tanítványa Pusztai Liza, aki összezuhant az olimpián a csapatviadal első meccsén, ennek is betudhatóan nem sikerült az éremszerzés. Ön hogyan tette helyre belül Párizst?
– Nem omlottam össze, ilyenkor nem szoktam, inkább kerestem a hibát – Gárdos Gábor mondta mindig, hogy mindenki saját magában keresse először az okot, a hibát. Én is így tettem, sokat gondolkoztam azon, mit kellett volna még hozzátennem az egészhez, vajon miért nem sikerült éppen ott. A lelkiismeretem tiszta, teljes nyugalommal mondhatom, hogy én mindent beletettem a munkába, sajnálom, hogy azon a nagyon fontos meccsen jött a „blackout”. Mert ez az volt, és bárkivel megtörténhet. De azt gondolom, a sportolóknak meg kell tanulniuk, hogy csak magukkal foglalkozzanak, s ne figyeljenek azokra, akik bomlasztó hatással vannak rájuk – ebből is okulunk.

A Vasas kardozójaként és Somlai Béla tanítványaként itthon szép sikereket könyvelhetett el Ravasz Etele, aztán 2012-ben a junior-világbajnokság csapatversenyén a társaival még aranyérmet is ünnepelhetett, ám idővel egyre kevesebb örömöt talált abban, ha maga fog kardot – a pást mellől viszont annál nagyobb hévvel irányított: előbb a férfiaknál (fiúknál) vezette a korosztályos válogatottat, a tokiói olimpia után pedig – többek között – Pusztai Liza   edzőjeként dolgozott. Emellett korábban a Honvéd kardozóit nevelgette, ma pedig már a BVSC-ben oktatja a fiatalokat a 32 éves edző. A női vonalon kívül maradtak azért tanítványai a férfiak között is, hiszen évek óta ő irányítja a felnőtt kerettag Horváth Gergő felkészülését is.