Csodák csodája: a magyar olimpiatörténet legnagyobb pillanatai – 6. rész, Balczó András
6. BALCZÓ ANDRÁS
1972. augusztus 31., München
(Az öttusaverseny futószáma)
A Népsport így tudósított a végre egyéniben is olimpiai bajnoki címet szerző öttusalegenda, Balczó András müncheni sikeréről: „Egyetlen feszült pillanatnak éreztük azt a tizenháromvalahány percet, amíg Onyiscsenko feltűnt a stadion bejáratánál. Tizenhárom és valahány… Mielőtt elindult, már tudtuk, pontosan 13:10 perc az az idő, amellyel már Balczó a bajnok, de hiába ugrotta át az óra mutatója ezt a kérdéses pontot, már jóval a szovjet fiú célba érkezése előtt (13:35.2), Balczó még mindig nem mert örülni. De aztán megjelent az időeredmény és a pontszám a villanyújságon, Balczó lába alól eltűnt az anyaföld. Dobálták, tapsolták, ünnepelték a társak és sportbarátok az újdonsült olimpiai bajnokot.”
Balczó Andrásnak csapatban ekkor már volt korábbról két olimpiai aranya (1960, 1968), egyéniben egy 4. (1960) és egy második (1968) helye, míg 1964-ben eltiltás miatt nem indulhatott. Az 1972-es olimpián csapatban ezüstérmet szerzett.
Münchenben a győzelme után így nyilatkozott: „Most majd lefekszem és reggel, amikor felkelek, akkor valakinek majd figyelmeztetnie kell, hogy öreg, el ne felejtsd, olimpiai bajnok vagy! És akkor megint nagyon fog tetszeni az egész, örülni fogok a jó hírnek…”
A sorozat korábbi részei:
5. rész: Kozma István
4. rész: vízilabda-válogatott
3. rész: Papp László
2. rész: Csik Ferenc
1. rész: Hajós Alfréd
