Balogh Gábor: Magyarország jelenleg a három legjobb öttusanemzet között van

– Visszatekintve az augusztus végi világbajnokságra, amelyen mindkét nemben két döntősünk volt, egy-egy versenyzőnk a legjobb tízben végzett, illetve Guzi Blanka révén született egy magyar vébé-ezüstérem, hogyan értékeli a magyar csapat kaunasi teljesítményét? Figyelembe véve, hogy nem játszott minden a kezünkre: a tavalyi világbajnok Bőhm Csaba és a vébé-bronzérmes Erdős Rita hosszabb kihagyás után tértek vissza, az Európa-bajnoki ezüstérmes Koleszár Mihály betegség miatt nem indulhatott, míg az olimpiai bajnok Gulyás Michelle jelenleg is regenerációját tölti a kézsérüléséből.
– Éppen emiatt örülök különösen a Litvániában elérteknek – válaszolta Balogh Gábor, a Magyar Öttusaszövetség elnöke. – Már az elmúlt két évben is látható volt: felnőtt egy olyan generáció, amely mind a fiúknál, mind a lányoknál ad külön-külön három-négy olyan versenyzőt is, aki bármelyik nagy nemzetközi versenyen dobogóesélyes. Igyekszünk szeretettel viszonyulni a versenyzőinkhez, és ez meghálálja magát, ebben a pozitív légkörben húzzák egymást – szerintem húsz-huszonöt éve nem volt ilyen a magyar öttusában, hogy egyszerre ennyi éremesélyese legyen egy-egy nemzetközi viadalnak, ami emellett jó versenyhelyzetet is teremt, és ez az eredményesség szempontjából kifejezetten előnyös. Csodálatos eredmény Guzi Blanka ezüstérme, Koleszár Mihály Európa-bajnoki ezüst- és Bauer Blanka bronzérme is, ha csak az egyéni eredményeket említem – ahogy az is örömteli, hogy a vébén ötödik Szép Balázs ilyen szépen visszatért az élmezőnybe az év eleji nehézségek után, mert talán neki volt a csapatból a legnehezebb az átállás az akadálypályára.

– Guzi Blanka az utolsó lovas és az első OCR-es öttusában is világbajnoki második lett, az élmezőny tagja maradt, miközben a sportág alaposan megváltozott körülötte.
– Blanka eredményei az elmúlt két évben azt mutatják, hogy a mezőny egyik legtudatosabban készülő versenyzője, csodálatos, amit eddig elért. Bőhm Csabát és Gulyás Michelle-t ugyanerre a polcra helyezem, Csabi a márciusi budapesti fedett pályás viadalon második lett, Michelle megnyerte a budapesti áprilisi világkupaversenyt. Ráadásul feljöttek a fiatalok is, akik két éve még nem voltak ennyire elöl, például Gáll András, vagy az a Koleszár Misi, aki az akadálypályán a világ legjobb öttusázói között van.

– Szép Balázs hosszan elnyúló betegséggel küzdött az év elején, ahogy említette is, a válogatottban talán azok közé tartozik, akik jobban megküzdöttek az akadálypályára átállással, mégis feljött az élmezőnybe az idény végére, a csapat Eb-arany mellett harcban volt a dobogóért a vébén.
– Balázsnak valóban nagy érvágás volt a lovaglás leváltása, talán ő volt a legjobb lovas a magyar csapatból, sokat veszített az átállással, fizikailag is nehéz feladat elé állította az adaptáció, és lelki nehézségekkel is szembesült. Nagyon nagy akaraterőre volt szüksége, hogy átvészelje ezt az időszakot, büszke vagyok rá, hogy így megoldotta. Már az Eb-n is szép versenyzéssel lett nyolcadik, a világbajnoki ötödik helyezés pedig kiváló eredmény, nagy fegyvertény tőle – és szerintem Bőhm Csabi visszatérése a válogatottba is segített neki. Erős párost alkotnak, remekül húzzák egymást, ez már a tavalyi világbajnokságon is megmutatkozott, amelyen Csabi és Balázs első és második helyen ért célba.

– Meglepte Bőhm Csaba és Erdős Rita vb-szereplése a kihagyásuk után – hiszen csak apróságokon múlt mindkettejük döntője –, vagy számított hasonlóra?
– Rita jó versenyzésére számítottam, nagyon sajnáltam, egy helyen múlott csak a fináléba jutása. Ha kicsit több versenyen tud részt venni idén, akkor ezek a nüanszok az ő javára döntöttek volna. Csabi viszont meglepett, hathetes felkészüléssel, amilyen lendülettel elkezdte ezt a versenyt, szerintem dobogóra állhatott volna. Sajnos az elődöntőben nem tudott végigmenni az akadálypályán, ebben mindenképpen erősödnie kell még, ha viszont ez megtörténik, nagyon szép eredményeket látunk még tőle a jövőben.

– Bauer Blanka még mindig juniorkorúként már harmadik éve stabil tagja a felnőttválogatottnak, a fedett pályás viadalt leszámítva minden nagy nemzetközi versenyen döntőbe jutott, a madridi Eb-n megszerezte első egyéni érmét a felnőttek között. Illetve ott van Gáll András, aki korábban majdnem másfél évet kihagyott sérülés miatt, nagyjából az első igazi felnőttidényét tudhatta le, és szintén rendszeresen az élmezőnyben versenyez.
– Andrisnak még szüksége van a versenyrutinra, hogy többször átélje a flow-élményt. Amint tovább javul a vívásban, még előrébb jut majd – az Eb-n gyengébb vívással is feljött negyediknek, míg a vébé elődöntőjében, amikor megnyerte a táblavívást, a kombinált számban sokáig vezetett is, egyetlen jó vívással gyakorlatilag aranyesélyessé lépett elő egy pillanat alatt. De összességében nagyon pozitív, amit idén mutatott. Bauer Blanka idén igazán beért a felnőttek között, továbbra is igen stabil a laser runja, és egyre biztatóbb a vívása is, ahogy az akadálypályán is előrébb lépett az idény elejéhez képest. Rá is igaz: ha csak egy-két kört megy a táblavívásban, abszolút dobogóesélyessé válik – lásd az Európa-bajnokságot, ahol döntőbe jutott a kieséses vívásban.

– Kaunasban mind az öt női versenyző elődöntőbe jutott volna, ha nincs az a szabály, miszerint csak négyen szerepelhetnek egy nemzetből – de a helyezése alapján Mészáros Emma mellett Eszes Noémi is továbbjutott volna. Mire lehet számítani tőlük a közeljövőben?
– Mindketten szépen versenyeztek az Eb-n és a vébén is, előbbin ugye közösen szereztek egy bronzérmet női váltóban, szimpatikus a hozzáállásuk. Még sokat kell gyakorolniuk, kell még egy-két év, hogy igazán beleerősödjenek a felnőttmezőnybe, mert a követelmények itt már elég jelentősek, nem egyszerű odaérni az elejére – az is lehet, hogy kicsit későn érő típusok. Ezzel együtt az idei teljesítményük ugyancsak remek.

– Tamás Botond első felnőttidényét teljesítette, megismerkedhetett a felnőttversenyekkel, de neki elsősorban még a juniorok között volt dolga: meg is védte junior Európa-bajnoki címét, majd bronzérmes lett a székesfehérvári junior világbajnokságon. Mekkora a benne lévő potenciál?
– Botond szintén nagy reménysége az előttünk álló olimpiai ciklusnak, mert nemcsak technikailag, hanem fejben is erős versenyző, erre lehet alapozni, mindegyik számban képes kiemelkedőt nyújtani. A világbajnokság selejtezőjében sajnos bakizott, és már a pálya elején a billenő létráról leesett kétszer – a versenyen nem jött ki neki a lépés, pedig ezt az akadályt százból kilencvenkilencszer megoldja, gyakorlatilag bármelyik edzésen bármikor teljesíti, sajnos pont élesben valamiért ezúttal nem jött össze. De ettől eltekintve tőle is sokat várok a közeljövőben.

– A megújított öttusa első idénye véget ért. Ha képzeletben felállíthatunk egy sorrendet a nemzetek között – mint amilyen például a FIFA-világranglista a labdarúgóknál –, Magyarország nagyjából hol helyezkedne el az idei eredmények alapján? Az azért látszik, hogy Egyiptom egyelőre kiemelkedik a többiek közül.
– Jelenleg valóban az egyiptomiak az elsők, ez nem is kérdés. Sorra nyerték a világkupaversenyeket, Mutaz Mohamed és Farida Halil személyében mindkét világbajnokot ők adják, és a tavalyi párizsi olimpián a férfiak között is egyiptomi győzelem született Ahmed el-Gendi révén. Körülbelül húsz éve kezdték el azt a tudatos építkezést, amelynek az eredményei mostanság meglátszanak, és amely folyamatban jelenleg mi is benne vagyunk – bár úgy tűnik, mintha már az olimpiai ciklus elején ellőnék a puskaporukat. A franciáknak és az olaszoknak is erős a csapatuk mindkét nemben, de azt gondolom, Magyarország jelenleg a legjobb három öttusanemzet között van, azon a szinten, ahol már csak nüanszok döntenek, melyik országnak melyik versenyzője kerül előrébb az adott viadalon. Belák János sportszakmai vezető nagyszerűen végzi a munkáját, minden támogatást megad a versenyzőknek és a kluboknak, ahogy köszönet illeti a Bíró Péter vezette Nemzeti Sportügynökséget is, mert remek körülmények között készülhetünk és versenyezhetünk itthon.