Az első két versenynapon az európai válogatott tagjai nem zavartatták magukat a felettébb ellenséges légkörben, sőt inkább erőt merítettek belőle: 2006 óta először fordult elő, hogy a pénteki, szombati páros mérkőzések mind a négy etapjában ők voltak a jobbak. A nyolc váltott ütéses meccsből (foursomes) hatot megnyertek, a nyolc négylabdásból ötöt, egy pedig döntetlenre végződött.
Az eleve felpaprikázott farmingdale-i publikum nehezen viselte a hazai szempontból egyre gyászosabb fejleményeket. A biztonságiaknak a szokásosnál több munkájuk volt, akadt drukker, akit ki kellett vezetni a klubból, és még az egyik ceremóniamester, Heather McMahan is alaposan túllőtt a célon, amikor csatlakozott az európaiak világklasszisát, Rory McIlroyt sértegető trágár kórushoz. Az amerikai komika az utolsó napon már nem is láthatta el feladatát – a rendezők közleménye szerint bocsánatot kért, és lemondott posztjáról.
Dacára a fentieknek, a vendégcsapat olyan nagy előnyt szerzett (11.5–4.5), amilyenre két nap után nem volt példa a Ryder-kupa modern korszakában, azaz 1979 óta, amikor először állt ki az európai válogatott az Egyesült Államok ellen (korábban a brit, majd a brit-ír vegyes csapat képviselte az öreg kontinenst).
A verseny története során az utolsó napot négypontosnál nagyobb hátrányban kezdő csapat még sohasem fordított, így a merészebb elemzők szerint az idei záró egyesek igazi kérdésének nem az ígérkezett, ki nyeri meg a 2025-ös Ryder-kupát, hanem az, hogy megdől-e a győzelmi rekord. Négy évvel ezelőtt az amerikaiak kiütéses, 19–9-es diadalt arattak, ezt vehették célba az európaiak.
Rekord végül került is a jegyzőkönyvbe, csak éppen a fantasztikusan játszó és összpontosító amerikaiak jóvoltából! Az elsőként pályára lépő európai játékosok jól kezdtek, ám ahogy a párok egymás után rótták 18 lyukat érintő útjukat, fokozatosan nyilvánvalóvá vált: a becsületükért harcoló amerikaiak hisznek a hollywoodi befejezésben – még annak tudatában is, hogy a norvég Viktor Hovland nyaksérülés miatt visszalépni kényszerült, és a szabályoknak megfelelően a Harris English elleni meccse döntetlennel került be a jegyzőkönyvbe, azaz Európa valójában 12 ponttal kezdte a vasárnapot.
Cameron Young és Justin Thomas megfordította mérkőzését, Xander Schauffele leiskolázta ellenfelét – hárompontnyi hátrány máris ledolgozva. Bryson DeChambeau is kibrusztolta a döntetlent tetemes hátrányból Matt Fitzpatrick ellen, és bár a svéd Ludvig Aaberg legyőzte Patrick Cantlayt, átmenetileg feltartóztatva az amerikai hengert, a még zajló mérkőzések inkább a házigazdáknak álltak.
Az utolsó szakaszig éles csúcsmeccsen a világelső Scottie Scheffler le is gyűrte Rory McIlroyt, majd a US Open idei bajnoka, J. J. Spaun a kezdeti nehézségek ellenére érvényesítette a papírformát Sepp Straka ellen. Csodát tesznek az amerikaiak?! Még négy meccs. De hibázniuk nem lehetett.
Russell Henley előnnyel érkezett az utolsó lyukhoz, ott is minden sínen volt. Ő is, valamint ellenfele, Shane Lowry is elérte második ütésével a greent. Csakhogy Henleynek nem sikerült a gurítás! Lowrynak viszont igen – karrierje alighanem legfontosabb ütésével az ír golfozó szállította azt a fél pontot, amely a címvédőnek a Ryder-kupa megőrzéséhez kellett.
SHANE LOWRY CÍMVÉDÉST ÉRŐ ÜTÉSE
De az európaiak nem a döntetlenért jöttek; idegenbeli győzelemmel akarták megőrizni a serleget. Ehhez kellett még fél pont. Vagyis még egy döntetlen. Kettő lett belőle: Tyrrell Hatton megosztozott az utolsó lyukon Collin Morikawával, ezzel biztossá vált az európai diadal, desszertként Robert MacIntyre is hozzátett fél pontot az akkor már a csapatvereség biztos tudatában játszó, érthetően kissé kedveszegett Sam Burns ellen, 15–13 lett a vége, Európa egymás után másodszor is megnyerte a Ryder-kupát.
Az amerikaiak nagyszerűen játszottak az utolsó napon, a megszerzett 8.5 pontjukkal beállították a Ryder-kupák vasárnapi pontrekordját – Európa csupán egy egyéni mérkőzést nyert meg a tizenkettőből –, de ennek természetesen nem különösebben örültek, még ha bravúrjuk sokáig beszédtéma is lesz.
Az először 1927-ben megrendezett Ryder-kupa összesítésében egyelőre az Egyesült Államok vezet (az eddigi 45 mérkőzésből 27-et a tengerentúliak nyertek meg), ám a legutóbbi 12 kiírásból már a kilencedik hozott európai diadalt. A feljövőben lévő európai válogatott eddig összesen 13 győzelmet aratott, az elődök (a brit, illetve a brit-ír vegyes csapat) csupán hármat, két csata döntetlenre végződött.
Az európai csapatot irányító angol Luke Donald nem akármilyen statisztikát mondhat magáénak: nemcsak játékosként (kettő-kettő), hanem most már kapitányként is van hazai és idegenbeli Ryder-kupa-diadala. „Még két évet! – skandálták az európai drukkerek vasárnap New Yorkban, mire az angol nevetve, a fejét rázva: – Nem hinném, hogy a szívem ezt tovább bírná.”
Meglátjuk. A Ryder-kupa mindenesetre 2027 szeptemberében Európában, az írországi Adare-ben folytatódik.
A 3. VERSENYNAP ÖSSZEFOGLALÓJA
45. RYDER-KUPA, FARMINGDALE, NEW YORK
Bethpage Black Course (6767 méter, 70 par)
A VÉGEREDMÉNY
EGYESÜLT ÁLLAMOK–EURÓPA 13–15
VASÁRNAP
(vastag betűvel a győztesek)
Viktor Hovland (EU, norvég)–Harris English (USA) döntetlen (játék nélkül)
Cameron Young (USA)–Justin Rose (EU, angol) 1, 0
Justin Thomas (USA)–Tommy Fleetwood (EU, angol) 1, 0
Xander Schauffele (USA)–Jon Rahm (EU, spanyol) 4, 3
Ludvig Aaberg (EU, svéd)–Patrick Cantlay (USA) 2, 1
Bryson DeChambeau (USA)–Matt Fitzpatrick (EU, angol) döntetlen
Scottie Scheffler (USA)–Rory McIlroy (EU, északír) 1, 0
J. J. Spaun (USA)–Sepp Straka (EU, osztrák) 2, 1
Russell Henley (USA)–Shane Lowry (EU, ír) döntetlen
Ben Griffin (USA)–Rasmus Höjgaard (EU, dán) 1, 0
Collin Morikawa (USA)–Tyrrell Hatton (EU, angol) döntetlen
Sam Burns (USA)–Robert MacIntyre (EU, skót) döntetlen
PÉNTEK
Váltott ütéses mérkőzések
Rahm, Hatton (EU)–DeChambeau, Thomas (USA) 4, 3
Aaberg, Fitzpatrick (EU)–Scheffler, Henley (USA) 5, 3
McIlroy, Fleetwood (EU)–Morikawa, English (USA) 5, 4
Schauffele, Cantlay (USA)–MacIntyre, Hovland (EU) 2, 0
Négylabdás mérkőzések
Rahm, Straka (EU)–Scheffler, Spaun (USA) 3, 2
Fleetwood, Rose (EU)–Griffin, DeChambeau (USA) 1, 0
Young, Thomas (USA)–Aaberg, Höjgaard (EU) 6, 5
McIlroy, Lowry (EU)–Burns, Cantlay (USA) döntetlen
Az állás az első nap után: Egyesült Államok–Európa 2.5–5.5
AZ ELSŐ NAP ÖSSZEFOGLALÓJA
SZOMBAT
Váltott ütéses mérkőzések
DeChambeau, Young (USA)–Fitzpatrick, Aaberg (EU) 4, 2
McIlroy, Fleetwood (EU)–English, Morikawa (USA) 3, 2
Rahm, Hatton (EU)–Schauffele, Cantlay (USA) 3, 2
MacIntyre, Hovland (EU)–Henley, Scheffler (USA) 1, 0
Négylabdás mérkőzések
McIlroy, Lowry (EU)–Thomas, Young (USA) 2, 0
Fleetwood, Rose (EU)–Scheffler, DeChambeau (USA) 3, 2
Spaun, Schauffele (USA)–Rahm, Straka (EU) 1, 0
Hatton, Fitzpatrick (EU)–Burns, Cantlay (USA) 1, 0
Az állás a 2. nap után: Egyesült Államok–Európa 4.5–11.5
A MÁSODIK NAP ÖSSZEFOGLALÓJA
Magyarázat. Minden mérkőzés 18 lyukon át tartott: a győzelem 1, a döntetlen 0.5 pontot ért a csapatversenyben. Az eredmény értelmezése, pl: 4, 3 – a mérkőzés 3 szakasszal a 18. lyuk előtt véget ért, mert a későbbi győztes 4 megnyert lyukkal, azaz behozhatatlan előnnyel vezetett.