Szerhij Bubka: Magyarország nagy barátja lettem

Díszvendég lesz és díjat ad át a 68. Nemzeti Sport Gálán a rúdugrást forradalmasító szovjet, majd ukránként versenyző atléta, az első hatméteres ugró, Szergej/Szerhij Bubka. Aki a rúdugrást nem csupán uralta, hanem gyökeresen át is formálta. Neve máig egyet jelent a technikai tökéletességgel, a határok folyamatos átlépésével és azzal a ritka képességgel, hogy hosszú éveken át tudott a csúcson maradni egy rendkívül összetett és kockázatos sportágban. 

Bubka 1963. december 4-én született az egykori Szovjetunióban, a mai Ukrajna területén, Luhanszkban. Fiatalon több atlétikai számban is kipróbálta magát, de hamar kiderült, hogy kivételes ruganyossága, sebessége és koordinációja a rúdugrásban bontakozik ki igazán. Edzője, Vitalij Petrov irányítása alatt olyan technikát sajátított el, amely messze megelőzte korát, és amely később iskolát teremtett az atlétikában. A nemzetközi élvonalba tizenkilenc évesen robbant be, Helsinkiben 1983-ban megnyerte az első szabadtéri világbajnokságot – majd a következő ötöt is… (Az első hármat szovjet, a továbbiakat már ukrán színekben.)

Éveken át szinte megközelíthetetlen volt, 1988-ban olimpiai bajnoki címet szerzett, és pályafutása során elképesztő mennyiségben döntötte meg a világrekordot, összesen 35-ször, ebből 17-szer szabadtéren. Ő volt az első ember, aki hat méter fölé jutott, majd ezt követően feljebb és feljebb tolta az addig elképzelhetetlen határokat – egészen 614 (teremben 615) cm-ig. Bubka nem pusztán fizikai adottságainak köszönhette a dominanciáját, kivételes taktikai érzékkel versenyzett: pontosan tudta, mikor kell kockáztatnia, és mikor érdemes biztos magasságot ugrania. Jellemzően centiméterről centiméterre javítva saját csúcsait, ami egyszerre szolgálta sportága fejlődését, saját karrierjét, no meg a rekordokért járó dollárkötegekkel a bankszámláját is. Ez a hozzáállás sok vitát váltott ki, ám senki sem kérdőjelezte meg a zsenialitását.

Visszavonulása után sem szakadt el a sporttól. Vezetőként dolgozott, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, és az ukrán sport egyik legfontosabb képviselőjévé vált a nemzetközi színtéren. Tekintélye nemcsak eredményeiből, hanem abból a szakmai hitelességből fakad, amellyel egész pályafutása során a sportágát szolgálta. Öröksége ma is élő. Nemcsak rekordjai miatt emlékeznek rá, hanem azért is, mert bebizonyította, az emberi teljesítmény határai csupán addig léteznek, amíg valaki át nem lépi őket. Ő volt az, aki ezt újra és újra megtette.

„Nagyon fiatal versenyzőként 1981-ben jártam először Magyarországon. Debrecenben versenyeztem és győztem – Budapest és Debrecen a kedvenc magyar városom. Azóta Magyarország nagy barátja lettem. Lenyűgöző Önöknél a sport szeretete, az olimpiai mozgalom ereje és eredményessége. Budapest építészete, kultúrája, hangulata mindig magával ragad. És elképesztően sikeres volt a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság, le a kalappal! Fürjes Balázs barátommal nagyon szorosan dolgozunk együtt a NOB-ban, tudom, hogy ő társelnöke volt a vébé szervezőbizottságának is, és most gőzerővel készülnek az először megrendezendő világdöntőre. Garantálom Önöknek, hogy januárban csak először vagyok Budapesten ebben az évben, de messze nem utoljára. Most nagy izgalommal készülök a gálára, óriási megtiszteltetés, hogy felkértek díszvendégnek és díjátadónak. Ez Európa, de talán az egész világ egyik legnagyobb presztízsű nemzeti  év sportolója díjkiosztója, boldog vagyok, hogy együtt ünnepelhetek a magyar sport legendáival és a mai kor legnagyobb bajnokaival! Alig várom, hogy ismét Budapesten legyek Önökkel!”