Szász Emese a felvidéki Somorján találkozott az ifjú vívókkal

Szlovákia egyik vívófellegvára Somorja. A helyi klub Nagy József mesteredző vezetésével sorra neveli a vívókat, akik nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is értékes eredményeket érnek el. A Somorjai Vívó Klub szervezésében a gyermekek újabb motivációt kaptak. Egy olyan sportolóval találkozhattak, aki pályafutása során eljutott a csúcsra: olimpiai bajnok lett. Szász Emese, a 2016-os riói olimpia párbajtőrbajnoka dr. Csóka Anett sportcoach társaságában érkezett a Forgács Oszkár Vívópavilonba.

Emese rögtön az elején szó szerint sokkolta a jelenlévőket: a magyar olimpikon körbeadta olimpiai aranyérmét, amelyet a fiatal vívók és a felnőttek is áhítattal csodáltak. „Olimpiát nyerni hatalmas boldogság, de talán még nagyobb öröm, ha ezt az örömöt megoszthatom veletek” – kezdte az egykori párbajtőröző, aki Magyarország 169. aranyérmét szerezte, és Rióban ő volt az első, aki a magyarok közül a dobogó legfelső fokára állhatott.

A beszélgetés középpontjában Emese rendkívül tanulságos pályafutása állt. „Huszonnégy év alatt értem el a csúcsra. Nagyon sok minden volt az aranyérem megszerzéséhez vezető úton” – kezdte Emese, aki az elején elárulta, hogy úszóként kezdte, majd édesanyjával a villamoson utazva váltott vívásra. „A legfontosabb a sportág szeretete. Ha ez megvan, akkor nagyon sok krízishelyzeten átsegít” – jegyezte meg.

A csarnokban szinte a légy zümmögését is hallani lehetett, amikor az olimpiai bajnoknő a pályafutásáról beszélt. A hosszú útról, amely tele volt buktatókkal, csalódásokkal, és végül a csúcsra vezette. Nagyon sokat beszélt a mentális erőről, amellyel a kudarcok után is képes volt élete legjobbját nyújtani.

„Ki van itt olyan vívó, akinek nem volt kedve lejönni az edzésre, vagy abba szerette volna hagyni a vívást?” – tette fel a kérdést Emese, majd bővebben taglalta az utat, amely a londoni kudarc után – amikor egyéniben az első körben kikapott koreai ellenfelétől és kiesett – négy évvel később olimpiai aranyéremmel végződött.

Emese hangsúlyozta, a siker kulcsa abban rejlik, hogy az ember mennyire stresszel, mennyire „görcsöl rá” egy adott feladatra. „Jobban lehet teljesíteni akkor, ha lazák vagyunk, elengedjük a feszültséget” – jelentette ki.

A harmadik, riói olimpiáján úgy érezte, már nincs veszítenivalója. Ez a nyugodt, laza versenyzés segítette végül az aranyéremig. „Azt mondtam Rióban, hogy itt vagyok, jól fogom érezni magam. Ehhez képest 0:3-mal kezdtem, majd belelendültem, sorra vettem az akadályokat. A döntőre is úgy álltam fel, hogy nyugi. Itt vagyok, megcsinálom. Semmi nyomást nem éreztem. Az inkább az ellenfelemen volt. A kétszeres világbajnok olasz Rossella Fiamingón, aki ellen negatív volt a mérlegem. 7:11-es vesztes állásból fordítottam, és lettem olimpiai bajnok” – árulta el.

Természetesen szóba került a néhai mestere, a szintén olimpiai bajnok Kulcsár Győző is. Emese kiemelte, mennyi közös munkára volt szükség ahhoz, hogy ilyen sikeresen tudjanak együttműködni. Az élménybeszámolót rengeteg sztorival fűszerezte. Például azzal, hogy egy havannai verseny helyszínéről vívóruhában rohant a reptérre, hogy elérje a járatát.

A beszélgetés végén valósággal megrohamozták a diákok: óriási tömeg alakult ki autogramokért és szelfikért.

Emese rendkívül pozitív, vidám és egyenes személyisége belopta magát a gyerekek szívébe, akik egy életre szóló élménnyel távoztak a somorjai vívócsarnokból.