Kínos mosoly – Malonyai Péter jegyzete

Olyannyira komoly dolog lett mára futball, hogy néha csak röhögni lehet rajta. Elnézést a kifejezésért, ám enyhébb megfogalmazás feldicsérése lenne annak, ami Craiovában történt. A hosszabbítás vége előtti percben inzultálták a játékvezetőt, a mellette felrobbanó hanggránáttól megsérült, s több mint fél óra kellett ahhoz, hogy a hivatalos emberek (ilyen bíró, olyan bíró, meg persze az UEFA-delegáltjai) eldöntsék, mi a teendő. Senki sem mert állást foglalni, még a gránátot sem szedték össze bizonyítékul. Miközben a pályán lévő profik röhécseltek, fecsegtek – éljen a kupaszezon!

Nyilván létezik szabály az ilyen esetekre, emlékeim szerint azonnal félbe kell szakítani a játékot. Hogy aztán jöjjön a hazai csapat büntetése, s az ellenfél sikere, mondjuk, 3–0-val.

Nem így történt, pedig a Bp. Honvédnak ez lett volna az egyetlen esélye a továbbjutásra, miután hamar kiderült, hogy a játékosai nemcsak a futballhoz, a tizenegyesrúgásokhoz sem konyítanak európai szinten. Nem mintha a Craiova többet mutatott volna, ám ez vigasznak nulla, egyébként pedig szomorú.

Szomorúbb már csak a fehérváriak esete. Nem sok esélyük volt Vaduzban, búcsújuk teljesen megérdemelt. Ha másért nem, hát azért, mert a liechtensteiniek kihozták magukból a legtöbbet, csúcsra járatták a legegyszerűbb futballt. Hogy ez elég volt a Fehérvár ellen – kínos. Biztos lesz rá magyarázat (mire nincs mifelénk?), ám a tényt, hogy a tavalyi Európa-liga-csoportkörös magyar csapat nem tudott mit kezdeni a svájci másodosztály 6. helyezettjével, nem lehet egy kézmozdulattal lesöpörni az asztalról. Arról nem beszélve, hogy az elmúlt három kupameccsen csupán egyetlenegy gólt hoztak össze a csapat márkás futballistái.

És akkor a Loki… Egy-hét ide, egy-hét oda, róluk csak az elismerés hangján lehet beszélni, mert esélytelenül a legtöbbre törekedtek: igyekeztek meccset játszani a Torinóval. Hol sikerült, hol nem, de 15 ezren voltak rájuk (is) kíváncsiak, ezt azért jegyezzük fel.

Két héttel ezelőtt széles vigyorral köszönthettem, hogy négyből négy – valamennyi kupacsapunk áll még. Mostanra csak a Fradi maradt – Isten tartsa meg a jó szokását. A vigyort viszont a sutba vághatom, marad a mosoly.

Elegánsabb, felnőttesebb, komolyabb.

Ha kínos, akkor is.