Ott van! – Somogyi Zsolt jegyzete

A forduló, de talán az egész bajnokság pillanatképe volt az nekem. A második nyíregyházi gól után tombolt a zsúfolt stadion (a vendégszektorban volt csak csend), és a sarokban ünneplő gólszerző közelében két-három tíz-tizenkét éves forma labdaszedő kissrác tűnt fel.

Ott van! – kiáltotta egyikük. A Lagosban született, a télen a klubhoz érkező nigériai Muhamed Tijani aligha értette, mit mondott a kisfiú, de ezek azok a pillanatok, amelyekhez nem kell tolmács: a szenvedély, a győzelem közelsége az ősi rivális DVTK ellen, a gól okozta eufória összesűrűsödött abban a pillanatban. Egy másik jegyzet témája lehet a Diósgyőr idénye, de immár nem kérdés: vagy ez a csapat, vagy az MTK Budapest eshet ki a Kazincbarcika mellett. Két borsodi búcsúzó? Mondom, az másik elemzés, most maradjunk a Nyírségben: Bódog Tamás átvette a csapatot, amely szenzációs futballal nyert a Groupama Arénában, majd négyszer kikapott a téli szünetig, és a vonal alatt várta az új évet. Ebben az évben kilenc bajnokin tizennyolc megszerzett pont a mérleg, ha vasárnap nyer a listavezető ETO FC, ugyanezt mondhatja el magáról. A téli szünetben elvégzett munka eredménye tehát messziről virít, a Szpari erővel, a sokat gyakorolt szögletekkel, oldalszabadrúgásokkal őrli fel ellenfeleit. Vagyis nem igaz, hogy türelemre, több átigazolási időszakra van szükség, hogy érdemi változást lehessen elérni – megy az gyorsabban is, ha a döntéshozók értik a dolgukat.

A vezetőedző mellett a jó téli igazolások miatt a sportigazgató, Fekete Tivadar sikere is ez a tavasz (Muhamed Tijani mellett az osztrák Marko Kvasina is bevált), igaz, kérdés, mi lesz Bódog Tamással. Úgy tudjuk, a klub – még szép – hosszabbítana, ám megegyezés még nincs, de az sem lenne meglepő, ha a bajnoki címért harcoló klubok közül is felfigyelne erre a teljesítményre valaki.

A Nyíregyháza csaknem bizonyosan meghosszabbította élvonalbeli tagságát, jó volt látni a teljesen megtelt stadiont (másik téma: a nyíregyházi, ahogy a kispesti, az angyalföldi is, emberi léptékű, nem irreálisan nagy aréna, mint a diósgyőri vagy a szomszédos debreceni, utóbbiakat nagyjából sohasem sikerül megtölteni, sőt még félig sem, pedig sokkal jobban fest a televízióban is egy kisebb, de zsúfolt nézőtér, mint egy szép, de az üresen ásítozó szektoroktól lehangoló nagy lelátó), de az igazi győztes az a bizonyos labdaszedő fiú. Aki ha eddig nem is, szombaton végérvényesen beleszeretett a magyar futballba – és mi lehetne ennél nagyobb eredmény?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!