Mellkas – Somogyi Zsolt jegyzete

AMIKOR BOTKA ENDRE mellel hazatette a labdát Dibusz Dénesnek, kissé meglepődtünk. Szokatlan volt: évtizedeken át a kishitűség szűrődött át a képernyőn, ha egy magyar csapat idegenben, főleg esélyesebb, gazdagabb, híresebb gárda vendége volt, szinte biztosan. Ezernyi jele volt ennek, a teniszben ki nem kényszerített hibáknak nevezett butaságok, zavarba ejtő, éppen a zavart élesen megmutató labdaérintések, bizonytalanságok, a kockázatos mozdulatok látványos kerülése – ehhez szokott a szurkoló szeme.

Ehhez képest a francia bajnokság nagy múltú csapata, a Monaco egyik támadása végén az élesen középre lőtt labdát a magyar válogatott védője mellel passzolta kapusához, aki így megfoghatta – a legkisebb technikai hiba azonnali gólt eredményezhetett volna. Hiszen a bekk mögött ott lihegett a Monaco csatára, de Botka Endrét ez nem zavarta, okosan és nyugodtan oldotta meg a kimondottan veszélyes szituációt. Egyetlen, mégis árulkodó jelenet volt, azt mutatta, hogy a zöld-fehérek játékosai nemcsak beszélnek a bátorságról, hanem felismerhető a tetteikben. Ne legyen félreértés, ettől az eredmény lehet csalódást keltő is, ennél – hosszabb távon – mindenképpen fontosabb, hogy a csütörtöki meccsen azt láttuk, a Fradi nemhogy nem volt alárendelt szerepben, az első félidőben tempót diktált, jobban futballozott.

A Monaco meghökkentő hibákat követett el, játékosai időnként képtelenek voltak öt méterre egymáshoz passzolni (hogyan ikszeltek a PSG-vel?), de ehhez a Ferencváros is kellett. Egy pillanatig nem volt, nem lehetett téma, hogy a magyar bajnok mit keres itt, a teljesítménye alapján teljes értékű, stabil El-csoportkörös minőséget képvisel, és különösen értékes, hogy amikor úgy tűnt, a második félidőre feljött, feljavult a Monaco, és a mieinkben nincs már erő az ellentámadásokra, akkor tudott váltani és győztes gólt szerezni az FTC.

Hat pont két meccsen, nem várt nagyszerű kezdés a csoportban, büszkén feszülhet Botka Endre és valamennyi ferencvárosi mellkasa, a következő mérkőzés Belgrádban lesz – bármi lehet, de már nem kell féltenünk a Fradit.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!