Öröm után kritika – Bobory Balázs jegyzete

A CSALÓDÁS helyett jött az öröm és a megkönnyebbülés.

A Ferencváros csütörtökön pontot mentett hazai pályán az Európa-liga első fordulójában a Plzen ellen, akaratról, kitartásról, küzdeni tudásról tanúbizonyságot téve. Erre a mentalitásra lehet alapozni, mert a zöld-fehérek valóban hittek abban, hogy emberhátrányban is egyenlíthetnek, sőt a meccs utolsó szakaszában eltüntették a csehek létszámfölényét, és a hajrában benne volt a pakliban a pontot érő gól. Az összképet nézve azonban biztosan többet, jobbat vártak a Fradi-drukkerek, hiszen az ellenfél az első félidőben egyértelműen jobban, hatékonyabban és taktikusabban futballozott, Cebrail Makreckist pedig már a 38. percben kiállították. Ekkor úgy nézett ki, hogy a Plzen minden tekintetben a Ferencváros fölé nő, és mivel már gólelőnyben is volt, azt érezhette, hogy zsebben a három pont.

Varga Barnabásék viszont nem így gondolták, jobban ráléptek a gázra, és fontos pontot szereztek, ami tényleg sokat érhet a ligaszakasz végén.

Robbie Keane, a Fradi ír mestere okkal érezhette, hogy állandó győzni akarása átragadt játékosaira, a futball minőségével viszont nem lehetett elégedett. A szurkolókat méltatta, a Magyar Labdarúgó-szövetségbe viszont páros lábbal szállt bele a nyáron meghozott „magyarszabálya” miatt. Az edző elfelejti, klubját nem kötelezi senki, hogy betartsa az MLSZ előírását, pontokat sem vonnak le, ha nincs megfelelő számú magyar vagy fiatal a pályán, a játékvezető sem fúj a Ferencváros ellen, tehát a döntés, ha nem is az ő, de a vezetők kezében van. Akad olyan csapat hazánkban, amely nem tartja magát a szabályozáshoz, mégpedig az Újpest, bár úgy gondolom, a példájukat kevesen tekintik követendőnek a IX. kerületben. Azonban ha Robbie Keane félti a magyar futballt, a válogatottat amiatt, hogy jövő nyárra Varga Barnabás és Tóth Alex kipurcan, akkor remélhetőleg azt is belátja, hogy a jelentős központi támogatások – amelyekre jelek szerint a Fradi továbbra is igényt tart – elsősorban azért vannak, hogy a klubok még több minőségi magyar játékost neveljenek, akik aztán lehetőséget is kapjanak a bizonyításra. El lehet ettől térni, de azt teljesen önerőből kell megoldani, és némi iróniával megfogalmazva, akár ez még versenyelőnyt is jelenthetne a hazai bajnokságban, hiszen a szabályt betartó kluboknak a sok „gyengébb” magyar játékossal kevesebb esélyük van a jó eredményre.

Én, mondjuk, azt láttam csütörtökön, hogy nem feltétlenül a magyarok a gyenge láncszemek, talán érdemes lenne többet alkalmazni belőlük, hogy akár rotálni is lehessen őket.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!