Corbu Máriusz: Mohamed Szalah ellen élmény lenne játszani

– Sokáig emlékezetes marad a Górnik Zabrze elleni gólja?     
– A B-közép előtti kapuba betalálni hidegrázós érzés – felelte lapunknak Corbu Máriusz. – Nagyon örültem, hogy sikerült gólt szereznem, ráadásul fontos pillanatban. A héten többször is mondogattam, hogy mindig többet akarok, és a gól után is volt még egy lehetőségem. A mérkőzés végére nagyon elfáradtam.

– Meglepte, hogy a Górnik ennyire zártan védekezett?     
– Erre készültünk. Tudtuk, hogy a lengyel csapat fegyelmezetten futballozik, és kevés területet hagy maga mögött. Nagyon nehéz mérkőzés volt, mert a Górnik jó csapat. A legnagyobb ellenfél azonban talán a hőség. Ami pozitívum, hogy erővel mi bírtuk jobban.

– Elégedettek az egy-nullával? A lefújást követően mintha tudatosan rendkívül visszafogottan ünnepeltek volna.     
– Mert most még nem volt mit ünnepelni. Az első félidőben kellett volna még egy gólt szereznünk, megvoltak hozzá a lehetőségeink. A fordulás után is akadtak helyzeteink, ám el kell ismerni, a Górnik ugyancsak veszélyesen játszott, különösen a hajrában. Az mindenképpen fontos, hogy nem kaptunk gólt. Több a sérült és az eltiltott játékosunk, ennek ellenére nyerni tudtunk, ezt meg kell becsülni.

–  Mire lehet elég az egygólos előny a visszavágón?     
– Arra mindenképpen, hogy kedvezőbb helyzetből várjuk a második mérkőzést, de ennél többet most nem jelent. Tudtuk, hogy a párharc nem egy mérkőzésből áll, aligha Budapesten dől el a továbbjutás. Pokolian nehéz visszavágóra számítok. A Górniknak támadnia kell, nekünk pedig alaposan felkészülnünk, Lengyelországban az eddiginél is többre lesz szükség a jó eredményhez. Be kell fejeznünk a munkát.

– Az, hogy a Górnik nem tömörülhet annyira a kapuja előtt, kedvezhet a Ferencvárosnak?
– Azért is volt különösen fontos, hogy hazai pályán előnyt szerezzünk, mert a visszavágón várhatóan több terület nyílik a támadóink előtt. A lengyeleknek kockázatot kell vállalniuk, nem védekezhetnek ugyanúgy, mint Budapesten. Ez a gyors, fürge támadóinknak kedvezhet. Elég csak Lenny Josephre gondolni: ha területet kap, nagyon nehéz feltartóztatni.

– A Ferencvárosban hol a támadó középpályások között futballozik, hol a védelem előtt szűri az ellenfél akcióit: melyik szerepkörben érzi igazán otthon magát?     
– Mindegy, csak a pályán legyek. Ha választanom kell, a támadószekcióban érzem magam a legjobban. A Górnik ellen is átlövésekkel próbálkoztam, örülök, hogy az egyik beakadt. Ha azonban úgy hozza a helyzet, védekező középpályásként is megoldom a rám bízott feladatokat. Bármelyik poszton játszom, a maximumra törekszem.

–  Mennyiben más a két szerepkör? Védekező középpályásként többet kell futni, gürizni?
– A futómennyiségben nincs jelentős különbség, taktikai szempontból viszont más a két pozíció. Ha a védelem előtt játszom, több mindenre kell egyszerre figyelnem. Előrébb inkább hagyatkozhatok az ösztöneimre, de ott is rengeteget kell dolgozni.

– A párharc győztesére a rájátszásban a Mohamed Szalahhal erősítő Trabzonspor várhat. Milyen lenne szembekerülni az egyiptomi klasszissal?     
– Több szempontból is különleges lenne. Egyfelől azt jelentené, hogy mi kerültünk ki győztesen a Górnik elleni párharcból, és már csak egyetlen lépésre lennénk az Európa-liga főtáblájától. Másfelől Mohamed Szalah olyan futballista, akivel szemben pályára lépni biztosan életre szóló élményt jelentene. Hatalmas játékos, mindig kedveltem a stílusát és a futballját. Igaz, most még nem gondolok a Trabzonspor elleni párharcra. Nagyon jó lenne ellene pályára lépni, ám ehhez előbb tovább kell jutnunk. Most kizárólag a Górnik elleni visszavágó számít, arra összpontosítunk.

– Magyarcsügésről, a Keleti-Kárpátok bércei között fekvő, kétszáz lakosúnál is kisebb faluból indult. Mit jelent önnek az otthon?     
– Ott születtem, édesapám és édesanyám is odavalósi, nem tagadom, sokszor hiányzik Magyarcsügés. Budapest egészen más világ, mint az a közeg, amelyben felnőttem. Amikor csak tehetem, örömmel megyek haza, jó találkozni a szüleimmel, és megpihenni kicsit.

– Mit vitt magával abból a világból a futballpályára?     
– Gyerekként láttam, milyen nehéz a vidéken, a kis faluban élő emberek élete, és ez sokat segített a fejlődésemben. Nálunk a családban nem volt nagy múltja a futballnak. Nagyapám ugyan kifejezetten szerette a labdarúgást, édesapám már kevésbé, magasabb szinten azonban senki sem játszott. Én viszont reggeltől estig rúgtam a labdát: a kertben futballoztam, odabent pedig rendszeresen lerúgtam valamit a helyéről.

– Fontos önnek, hogy a családi és nyelvi kötődését is magával hozta a Ferencvárosba?     
– A családom, a szülőfalum és mindaz, amit otthonról kaptam, meghatározza, ki vagyok. Székely-csángó, római katolikus családból származom, a magyar nyelv a családi életem része. A nevem, a Corbu magyarul hollót jelent. Ötödikes voltam, amikor bekerültem a csíkszeredai akadémiára, amelynek felnőttcsapatában tizenhét évesen mutatkoztam be. Hosszú út vezetett idáig, de remélem, sokkal messzebb juthatok még.

Borbély Balázs dicsért, Michal Gasparík kiabált

A Ferencváros–Górnik mérkőzés lefújása után a zöld-fehérek vezetőedzője, Borbély Balázs elégedetten beszélt a győztes gólt szerző Corbu Máriuszról és a középpályásairól, ugyanakkor javulást is vár lengyelországi visszavágón: „Az első félidő elején három ígéretes helyzetet dolgoztunk ki, amelyekből jó lett volna legalább egy gólt szerezni. Hullámzó volt a mérkőzés. Az ivószünet és a kihagyott helyzetek után mintha kissé megszeppent volna a csapat, elkezdett előreívelt labdákkal játszani, a lengyelek pedig veszélyesen kontráztak ezekből. A második félidő szerintem rendben volt, Corbu Máriusz kitűnő megoldása pedig roppant fontos. A góllal megkoronázta a teljesítményét, remélem, kitart a formája. Egyébként mind a három középpályásunk jól játszott.” Michal Gasparík azzal kezdte hosszabb értékelését, hogy meccs közben roppant bosszús volt:„Éreztük a Ferencváros nyomását, és nem tudtuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést – valószínűleg emiatt volt mindenki idegesebb. A Ferencváros az agresszív szélsőjátékát kihasználva gólt szerzett, pedig már a támadás közben kiabáltam, hogy a játékosok segítsenek egymásnak a védekezésben, ezért is különösen bosszantó, ahogyan a gólt kaptuk. Úgy érzem, nekünk voltak a nagyobb helyzeteink, mégsem sikerült egyenlítenünk.” B. L.