18 évesen a válogatott kezdőcsapatában – interjú Csereklye Zsófiával

Bár saját bevallása szerint eredetileg úgy készült, hogy „üres” nyara lesz, ehhez képest alig volt szusszanásnyi ideje pihenni, hiszen a bajnokság után, májusban már a válogatottal edzőtáborozott és vett részt a MEVZA-kupán, majd szerepelt július elejéig az Európa-ligában, amelyben egészen a bronzéremig és a 2028-as Eb-részvétel kiharcolásáig jutott. Július második felében aztán elkezdődött a felkészülés az Európa-bajnokságra, amely augusztus végéig tartott. Ekkor kapott ugyan egy hét szabadságot, de aztán csatlakozott klubja, a Vasas Óbuda felkészüléséhez, egy héttel később pedig már az U20-as válogatott edzőtáborában volt jelenése, hiszen a hónap végén Európa-bajnoki selejtezőt játszik Kőnig Gábor csapata. Közvetlenül az edzőtábort megelőző napon tudtunk vele beszélgetni az angyalföldi Side Coffee and Wine-ban.

A 192 centire nőtt játékos elárulta, hogy mindig is a magas lányok közé tartozott, de felsős korában, másfél év alatt nyúlt meg annyira, hogy már a röplabdázók közül is kiemelkedjen.

„A szüleim is sportoltak, édesanyám atletizált és kézilabdázott, édesapám pedig jégkorongozott és kosárlabdázott, de csak iskolai szinten. A családtagjaim közül a nővérem és a húgom röplabdázott, de ők már abbahagyták. Én is jó néhány sportágat kipróbáltam, mire eljutottam a röplabdáig. Még óvodás voltam, amikor elkezdtem balettozni, amit négy évig csináltam, de emellett úsztam, atletizáltam, lovagoltam és a társastáncba is belekóstoltam. Másodikos voltam, amikor az egyik barátnőm elhívott röplabdaedzésre. Kipróbáltam és nagyon megtetszett – egyrészt, mert addig nem csináltam semmilyen labdás sportágat, és ez egészen más volt, másrészt jó baráti társaság jött össze, harmadrészt pedig szimpatikus volt az edző, Ancsin Ildikó.”  

Nem derült ki azonnal, hogy mekkora tehetség, az áttörésért alaposan meg kellett dolgoznia.

„Egyszerre sokan kezdtünk el akkor röplabdázni Újpesten, és én még elég vézna kislány voltam, meg kellett erősödnöm. Egy idő után aztán kialakult az ideális testfelépítésem és a labdával is ügyes voltam. 2021-ben hívott meg először a korosztályos válogatottba Halász Márta, és nekem nem is kellett részt vennem az előzetes rostáláson, ami azért már jelezte, hogy tehetségesnek tartanak. No meg Újpesten is rendre felvittek az idősebbek közé edzeni és játszani. Aztán 2024-ben bekerültem az Extraliga-csapat keretébe is, ami hatalmas megtiszteltetés volt. Először a második fordulóban, a Kaposvár ellen szerepeltem csereként, majd a következő meccsen, Balatonfüreden már a kezdőcsapatba is bekerültem.”  

Az ígéretes kezdet ellenére nem kapott sok játéklehetőséget a liláknál, a bajnokság során mindössze háromszor volt a kezdőcsapat tagja és hétszer állhatott be csereként, egészen januárig pedig az UTE fiókcsapatában, a másodosztályban sem játszhatott, végül aztán ott nyolc mérkőzésen szerepelt. Ez volt az egyik oka annak, hogy az idény végén elhagyta a lilákat és a Vasashoz igazolt, mert ahhoz, hogy töretlenül tudjon fejlődni, a pályafutásának éppen ebben az időszakában kellett minél több mérkőzésen tapasztalatot szereznie.

„Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer majd a Vasasban játszhassak, de az minden ábrándozásomat felülmúlta, hogy az angyalföldiek kerestek meg, és hogy az első csapat keretéhez akartak igazolni, vagyis a legjobbakkal készülhettem együtt. Ráadásul a fiókcsapatuk is az Extraligában szerepelt, így duplán biztos volt a játéklehetőségem. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy elfogadjam az ajánlatukat.”  

Az idény során 14-szer léphetett pályára az Extraligában a Vasas Óbudában, valamint 19-szer a Vasas SC-ben, utóbbiban mindannyiszor a kezdőben kapott helyet, és szerepelt négy Magyar Kupa-találkozón is. Az idény végén bajnoki címet és Magyar Kupa-bronzérmet ünnepelhetett, közben pedig karrierjében újabb hatalmas lépés következett: meghívót kapott a felnőttválogatott keretébe. Ugyan végigjárta a korosztályos csapatokat, szerepelt két korosztályos Eb-n és az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon is, de azért 18 évesen a felnőttválogatottság hatalmas ugrás…

 „Úgy gondoltam, hogy ez a nyaram szabad lesz, mert az én korosztályomnak most nem volt semmilyen világversenye. Titokban persze álmodoztam arról, hogy esetleg engem is behívnak, de amikor ez valóra vált, teljesen megdöbbentem, ez óriási megtiszteltetés.”  

Az egy dolog, hogy meghívót kapott, de egycsapásra bekerült Alessandro Chiappini kezdőcsapatába is, és végigjátszotta a maribori MEVZA-tornát, amelyet válogatottunk megnyert. Aztán tevékeny tagja volt az Európa-liga-sorozat harmadik helyén végző és a 2028-as Európa-bajnoki szereplés jogát kiharcoló együttesnek.

 „Úgy véltem, hogy néhány meccsen majd beállhatok csereként, és akkor kell bizonyítanom. Szinte hihetetlen volt, hogy egyből bekerültem a kezdőbe, de igyekeztem megragadni a lehetőséget, és mindent megtettem a sikerért. Azt gondolom, hogy az eredmények tükrében nem is okoztam csalódást. Egyébként nagyon jó volt a válogatottban dolgozni, remek volt a hangulat, gyorsan befogadtak minket, és amiben csak tudtak, segítettek nekünk a rutinosabb játékosok. Az pedig különösen megkönnyítette a helyzetet, hogy nem egyedül voltam fiatal, több olyan játékos is volt, akivel eddig is együtt játszottam a korosztályos válogatottakban.”  

A Közép-európai Liga és az Európa-liga remek eredményeiről már tettünk említést – a folytatásban az augusztusi Európa-bajnokság azonban már nem sikerült olyan jól, a válogatott ugyanis mind az öt csoportmérkőzését elveszítette, és végül a 23. helyen végzett.

„Sokan elmondták már, és én sem tudok mást felhozni: ez egy nagyon fiatal, 21 év átlagéletkorú csapat volt, s három játékos kivételével mindannyiunknak ez volt az első ilyen szintű versenye, ami teljesen új érzés, tapasztalat volt nekünk. Azt már előzetesen is tudtuk, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk, és ez utólag, az eredményeket látva még inkább beigazolódott. Tény, hogy az első két mérkőzést elvesztettük 3:0-ra, de Lengyelország és Törökország ellen is meg tudtuk mutatni, hogy valójában mire vagyunk képesek. A törökök ellen játszmalabdánk is volt, nagyon sajnálom, hogy nem sikerült kihasználnunk. A németek elleni meccset már magunknak tettük nehézzé, mert úgy álltunk hozzá, hogy a továbbjutáshoz muszáj megnyernünk, és erre sajnos rágörcsöltünk. A lettekkel szembeni összecsapás pedig egyértelműen nyerhető volt, sajnos azóta sem találjuk a magyarázatot, miért hibáztunk el hat mérkőzéslabdát is. De ezen már felesleges keseregni, úgy gondolom, hogy érdemesebb előre tekinteni.”  

Sok pihenője az Eb után sem volt a centernek, mert szeptember második hetében már csatlakozott a Vasas felkészüléséhez, a csapatnak az olasz Luca Bucaioni személyében új vezetőedzője van.

„Egy hétig már együtt készültem a csapattal, és nagyon szimpatikus volt az új edzőnk, az edzéseken is jól ment a közös munka, sőt, ahhoz képest, hogy több játékossal csak most találkoztam először, kifejezetten jól működtünk együtt. Már nagyon várom az új idényt, főleg a Bajnokok Ligája-meccseket, mert több kedvencem is játszik az ellenfeleknél, és nagyon szeretnék majd bizonyítani ellenük is.” 

Az egyhetes Vasas-felkészülés után azonban máris búcsút kellett vennie a piros-kékektől, ugyanis a jövő héten U20-as Eb-selejtezőn játszik Mariborban korosztályos csapatunk, a torna győztese pedig kijut a jövő évi kontinenstornára.

 „Az én korosztályomnak eddig Horváth András volt az edzője, most pedig Kőnig Gábor, akivel viszont – persze leszámítva a Vasas fiókcsapatában lejátszott mérkőzéseket – még nem dolgoztam, de nagyon várom a közös munkát. Úgy gondolom, hogy eléggé együtt van ez a korosztály és elég erős a keret. Többen lendületből jövünk, hiszen öten is ott voltunk a felnőtt Eb-n. Természetesen a cél az Európa-bajnokságra való kijutás, ha lehet, akkor egyből, de az sem lenne tragédia, ha még egy kört kellene játszanunk.”  

Egy ilyen zsúfolt időszak közben aktuális a kérdés: a röplabdázás mellett hogyan fér bele az idejébe a tanulás is?

 „Közgazdasági iskolába járok, jövőre fogok érettségizni. Amikor a Vasashoz szerződtem, egyéni tanrendet kértem, és mivel a jó tanulók közé tartozom, hozzájárultak az iskolában, hogy a következő évben is így folytassam. Az érettségi után még egyéves gyakorlatom is lesz, de hosszú távon egyelőre nem gondolkozom a továbbiakon, jelenleg a röplabda a legfontosabb nekem. A szüleim és a családtagjaim mindenben támogatnak, és nagyon büszkék a sikereimre, rengeteget köszönhetek nekik, hogy eddig ilyen sikeresen alakult a pályafutásom.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 19-i lapszámában jelent meg.)